Tóth Krisztina

– Ficsor Benedek interjúja a Magyar Hang Online-on. Az interjú nyomtatott változata június 6-án jelent meg

„Megszűnt a vitára való képességünk, mindenáron le akarjuk győzni – és lehetőleg megsemmisíteni – a másikat. Ez roppant ijesztő számomra – nyilatkozta a Magyar Hangnak Tóth Krisztina. A költővel június elején megjelenő, Szeleknek fordít című kötete apropóján beszélgettünk.”

Könyvbemutató június 10-én, kedden 17 órától a Fuga – Budapesti Építészeti Központban
(Budapest V., Petőfi Sándor utca 5.)

Tóth Krisztinával Kőrizs Imre beszélgetett.
Közreműködött: Sodró Eliza.

„Emlékek és álmok, fényképek és tárgyak, félreolvasások és rádöbbenések, monológok és visszhangok váltják egymást a Szeleknek fordít formailag is rendkívül gazdag költeményeiben a rímes versektől az ezúttal is fontos és külön ciklusba rendezett haikukig. Elementáris, eleven, katartikus kötet a Szeleknek fordít, a versek sokáig az olvasóval maradnak: „neszez a múlt, nem múlik semmi el”.

Szeretettel várom kedves olvasóimat az Ünnepi Könyvhéten Budapesten!

Június 14-én, szombaton 11 órától a Manó Könyvek standjánál, 14 órától a Magvető Kiadó 27-es számú standjánál dedikálom köteteimet.

Tóth Krisztina Szeleknek fordít című, a Magvető Kiadónál megjelent verseskötetének bemutatója a szegedi Ünnepi Könyvhéten június 15-én 17 órától!
A szerzővel Orcsik Roland író, egyetemi adjunktus beszélget.

A BESZÉLGETÉS UTÁN 17.45-től
Tóth Krisztina dedikálja köteteit a Dugonics téren, a
Líra Könyv Zrt. és a Fókusz Könyváruház sátránál.

Tóth Krisztina a Klubrádió Ötös című műsorának vendége volt május 23-án. A George Szirtes fordításában, My Secret Life címmel nemrég megjelent első angol nyelvű versválogatásáról, az írországi Corkban rendezett rangos költészeti fesztiválról, versírásról, műfordításról beszélgetett Murányi Tündével, no és arról, hogyan látja saját szövegeit egy másik nyelven keresztül.

Infostart / InfoRádió – Rozgonyi Ádám
(Az interjú írott változata.)

„Amikor kreatív írást tanítottam, akkor mindig azt próbáltam megértetni a diákokkal, hogy ne nagy történetekre vadásszanak. Az egészen pici, hétköznapi részletekben is ott van a költészet, ezekből is ki lehet mindig bontani egy történetet. Ha most kinézünk az ablakon és látjuk, hogyan száll a nyárfák vattája, mintha esne a hó. Ebben is ott van a történet, tehát nem kell mindig nagy dolgokra gondolni a versnél. Nekem eleve munkamódszerem az, hogy kicsi dolgokból próbálok kibontani valamit, és úgy nyitni a nagyobb felé.”

„A WMN Karcokban a legnépszerűbb íróktól olvashattok arról, milyennek látják a világot, amelyben élünk, és milyenek vagyunk mi magunk ebben a világban. Nevetés és fájdalom, líra és irónia, mese és fekete humor – felkavaró képek és gondolatok hétről hétre. Felkészültetek? Akkor gyerünk! Tóth Krisztina novellája következik egy idős, nagybeteg asszony utolsó kívánságáról.”

– Hantó Fruzsina interjúja Tóth Krisztinával a Népszava Online-on

„Mivel nagyon sok műfajban dolgozom, sűrűn jár utazással a munkám – ez pedig arra készteti az embert, hogy állandóan gazdálkodjon az idővel. Ennek része az is, hogy időről-időre számot vetek azzal, hogy hol tartok és mit kell elvégezni. Épp ezért elég gyakran szoktam személyes leltárt készíteni, hogy valamelyest tudatosan építhessem a pályámat, beosszam az időmet. Ez a verseskötet is így készült, az elmúlt öt évben írt művekből szelektáltam. Mind felépítésében, mind pedig a kiválasztott versekből szerettem volna, ha érzi az olvasó, hogy egyfajta inventáriumról van szó.”

Megjelent a májusi Alföld, benne egy triptichon-verssel, amely a Szeleknek fordít című kötetben is benne lesz. Az Alföld az egyik legizgalmasabb kortárs folyóiratunk. Kísérletező, nyitott, kíváncsi. Most éppen Marno János, Sipos Balázs és Szabó Marcell levelekben megfogalmazott gondolatait olvasom Tandori Dezső A földi pálya című verséről. De olvashatják Háy János regényrészletét is, és sok minden egyebet. Krizbai Gergely Krizbo grafikái is gyönyörűek.

Játszóhely: Csokonai Fórum, Simor Ottó Orfeum
A programon való részvétel ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

„Hogyan lehet egyszerre jelen lenni és háttérbe húzódni? Mi történik, ha a mindennapi élet zaja folyton beszűrődik az írásba, és lehet-e folyton-folyvást megújulni, sőt: újrakezdeni az életet? Új verseskötete, a Szeleknek fordít kapcsán beszélgettünk Tóth Krisztinával arról, mit jelent számára a természethez való közeledés, a sok utazás és távollét, az elvárt digitális írói jelenlét, a házasság bója-sirály kettőse, és az írás mágikus, mégis szigorú rendje.”

– Kurucz Adrienn interjúja Tóth Krisztinával a WMN.hu-n

A WMN.hu új rovatában, a WMN Karcokban népszerű íróktól olvashattok arról, milyennek látják a világot, amelyben élünk, és milyenek vagyunk mi magunk ebben a világban. A rovat nyitánya Tóth Krisztináé. Őt követik majd hétről-hétre Kemény Zsófi, Marton Krisztián, Ughy Szabina és további ismert szépírók történetei – egy biztos: nyomot fognak hagyni rajtunk.

„Nem haladunk. A nő előttem egyik lábáról a másikra áll. Hosszú, szőke lófarkát dobálja, és csak akkor kezd végre kirámolni a továbbítószalagra, amikor a nemezsapkát viselő néni végre mindent begyömöszölt a két cekkerbe. A fiatal nő ekkor kirakja a kosarából a szójatejet, az energiaitalt, a három laktózmenetes túrórudit és a pur-pur kenyeret. Nem leselkedni akarok, egyszerűen csak látom, hogy miket vesz, és próbálom megfejteni a látványt.”

– Major Eszter Anna beszélgetett Tóth Krisztinával.
Interjú az Art is Business portálon

„Az a generáció, amelyikhez én tartozom, egészen másfajta irodalmi életben szocializálódott. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején kifejezetten kínosnak számított az önmenedzselés, a nyomulás, azt gondoltuk, hogy aki ezt teszi, az inkább dilettáns. Zártabb volt az irodalmi tér is: egyfelől államilag támogatták, így a könyvkiadóknak nem csak a piacból kellett megélniük, másfelől volt egy stabil olvasóréteg. Ha megjelent egy-egy fontos külföldi mű, arról mindenki tudott, sokkal átláthatóbb volt a könyvpiac.”

Anyák napján egy tárcanovellát szeretnék megosztani, amely a Nők Lapja április 23-i számában jelent meg.

„Jövök a piac felől, kezemben kosár. Megtorpanok egy pillanatra. Azon töprengek, mindent megvettem-e. Éppen egy ruhaárus előtt álltam meg. Zsúfolt állványokon sálak, vászonszatyrok, sapkák, az egyik tárolóban mindenféle sportcipő., a másikban papucsok. A bolt előtt álldogáló asszony megszólít, hogy vegyek sapkát, olcsóéért adja. Vannak húsvéti terítői is, ajánlgatja.
        Rámosolygok, megrázom a fejem. Közben egy fiatal pár lassít a kilógatott dzsekik előtt. A fiú megtapogatja a kabátokat, és azt magyarázza a lánynak, hogy kevesebbért megveszi a neten, és még ki is szállítják. Kínai az is, teszi hozzá, mint ezek. A lány bólint, befordulnak a zöldségesek felé.”