Megjelent Tóth Krisztina új novelláskötete. Az Ünnepi Könyvhéten vehették először kezükbe az olvasók. A Margó Irodalmi Fesztiválon volt az első bemutatója. Az íróval Szilasi László irodalomtörténész beszélgetett június 12-én 19 a PIM-ben.
Találkozz Tóth Krisztinával és a Magvető szerzőivel a 11. Pozsonyi Pikniken!
Dedikálások a kiadó standjánál.
Mindenkit szeretettel várunk!
A Margó Irodalmi Fesztivál és az idei Ünnepi Könyvhét egyik legizgalmasabb irodalmi meglepetése Tóth Krisztina legújabb novellafüzére, a Fehér farkas, melyben a címadó vadállaton kívül csupa hétköznapi dolog borzolja a kedélyeket.
Tóth Krisztina mesekönyvét Timkó Bíbor varázslatos képeivel 2017-ben adta ki a Magvető Kiadó. Most a Kossuth-Mojzer Kiadó gondozásában hangoskönyvben is megjelent Szinetár Dóra csodálatos előadásában!
Kedves Olvasók,
nagyon köszönjük a figyelmet és az érdeklődést.
Íme, a helyezettek, akik megnyerték a Fehér farkas egy-egy vadonatúj, dedikált példányát, a szerző és a Magvető Kiadó ajándékát.
Tóth Krisztina, Lackfi János és a Hungaricum. Képek a kapolcsi fesztivál szombat esti versimpró programjáról.
“A Fehér farkas novelláitól nem idegen az abszurditás. Több történetben is megjelennek megszállott, már-már őrült szereplők, akik többnyire valami feldolgozatlan sérülés hatására viselkednek a külvilág számára érthetetlen vagy egyenesen beteges módon.”
Forgách Kinga recenziója.
Tóth Krisztina: “Veszélyesnek tartom az állandó kiabálást, egy idő után alapzajjá válik”
Karafiáth Orsolya: “Motívumokról, korábbi életeink helyszíneiről, a szerzők termékké válásáról, Knausgård zsenijéről és arról is beszélgettünk, áruló-e az az író, aki ma beteszi a lábát a Petőfi Irodalmi Múzeumba.”
Hungarikum, Tóth Krisztina
Időpont: 2019. július 27., szombat 17.30
Helyszín: Kaláka Versudvar
Egy nemzedék hangja. A hagyomány éltetője. A félrehallott szavak mágusa. Akvarista és persze világvevő. Síró ponyva és nevető irónia. Űrutazás Tóth Krisztina táguló világegyetemében. Ha ez az est az Isten kalapja, a Hungaricum zenéje a bokréta rajta.
Kéziratvadászat a Versposta eseményen Budapesten! Verseket hagyhatunk a dobozban, hogy örömet szerezhessünk a többi látogatónak. Izgalmas programok várnak a lezárt hídon JÚLIUS utolsó hétvégéjén!
A Szabihíd a VALYO és a Pro Progressione projektje, ami a köztereinkben rejlő lehetőségekre hívja fel a figyelmet: egy olyan ingyenes kulturális rendezvény, amely lehetőséget ad a Szabadság-híd gyalogos használatára, közelebb hozza az embereket a városi terekhez, a városhoz és a folyóhoz. A közösségről, a kultúráról, a folyónkról – rólunk szól.
“Nagyon korán kialakulnak az árkok, sokszor a fiatalok is belenőnek a megosztottságba.”
Lakner Dávid interjúja Tóth Krisztinával a friss Magyar Hangban!
Az interjú teljes szövege elolvasható a lap július 12-én megjelent, nyomtatott számában.
“Egy ajtó becsukódik – egy másik kinyílik. Jó esetben. De nem föltétlenül. Jobban kéne vigyázni az ajtóinkkal? Tóth Krisztina új novelláskötete, a Fehér farkas elolvasása után ragadtattam magam a fenti okoskodásra, és ha a történetek liftjeire, levegőtlen lépcsőházaira, tapétázott lakódobozaira (lakásbelsőire) és állatkerti ketreceire visszagondolok, még légszomjam is támad.”
Domján Edit kritikája a Fehér farkas című kötetről a Kulter.hu-n.
Küldj képet magadról és a kedvenc Tóth Krisztina-könyvedről a Kapcsolat menüpontban szereplő e-mail címre 2019. JÚLIUS 24-IG, és idézd a szövegből azt a néhány sort, mely a legnagyobb hatással volt Rád.
Megnyerheted a Fehér farkas egyik vadonatúj példányát a szerző és a Magvető Kiadó ajándékaként.
EREDMÉNYHIRDETÉS: 2019. augusztus 1-jén.
2019. szeptember 26., csütörtök 18 óra
Fehér farkas: Tóth Krisztina új kötetének bemutatója. Moderátor: Gaborják Ádám
(Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára, Szent István tér 2-3.)
A program ingyenesen látogatható.
“Teljes volt a káosz. A városlakók gyalog sétálgattak a hidakon, az utcákon állt a forgalom. Mint a katasztrófahelyzetek általában, közlékennyé tette a járókelőket a krízis.”
– A rendszerváltás 30. évfordulóján, a Litera Privát rendszerváltás című sorozatában Tóth Krisztina írását olvashatják.
Need a summer read?
“Like stars in the sky, pixels may seem like tiny, individual points. But, when viewed from a distance, they can create elaborate images. Each pixel contributes to this array, but no individual point can create the whole.”
Tóth Krisztina’s Pixel (Magvető) has been published in English by Seagull Books in translation by Owen Good.
A júniusi Jelenkor drámamellékletében megjelent a friss, Denevér című színdarab!
Hogy lesz egy óvodai konfliktusból kelet-közép-európai abszurd? Eltűnik egy gumijáték az öltözőből, és a szülők gyanakodni, aztán gyűlölködni kezdenek. A Denevér című dráma a ami Magyarországot mutatja be sok humorral és még több keserűséggel.
Az idén ismét találkozhattak az évek során népszerűvé vált Vers-Játszó-Tér nevű helyszínnel. Olyan híres gyermekirodalmi szerzők és illusztrátorok voltak a vendégei, mint Varró Dániel, TÓTH KRISZTINA, Szabó Borbála, Gimesi Dóra, Rofusz Kinga, Szegedi Katalin és Szalma Edit.
Isten veled, Gyõr, találkozunk jövőre!
Interjú Tóth Krisztinával a Hamu és Gyémánt aktuális számában!
"A Hamu és Gyémánt magazin nyári számának címlapszereplői közül ezúttal Tóth Krisztinat mutatjuk be, aki verseivel, prózáival és gyerekeknek írt műveivel a kortárs magyar irodalom egyik ismert és elismert szerzője. Könyveit eddig több mint tizenöt nyelvre fordították le, és számos irodalmi díjat érdemelt ki általuk. A 2019-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg legújabb novelláskötete Fehér farkas címmel."
hamuesgyemant.hu/aktualis/164/inspiralo-sokszinuseg
Fotó: Hamu és Gyémánt / Galgóczi Németh KristófA Hamu és Gyémánt magazin nyári számának címlapszereplői közül ezúttal Tóth Krisztinat mutatjuk be, aki verseivel, prózáival és gyerekeknek írt műveivel a kortárs magyar irodalom egyik ismert és elismert szerzője. Könyveit eddig több mint tizenöt nyelvre fordították le, és számos irodalmi díjat érdemelt ki általuk. A 2019-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg legújabb novelláskötete Fehér farkas címmel.
A vele készült interjút megtaláljátok a Hamu és Gyémánt magazin aktuális számában!
hamuesgyemant.hu/aktualis/164/inspiralo-sokszinuseg
Fotó: Hamu és Gyémánt / Galgóczi Németh Kristóf
3 órája
Tóth Krisztina,egyik kiváló kortárs író ismét fontos gondolattal szembesít. "Veszélyes az emberi mohóság,..." De még mennyire! A mohóság sodor bennünket kapcsolataink egyre mélyebb szakadéka felé.
Na, sajnos ezt a lapot sem fogom kézben tartani :(... Bp-től 30-40 km-re már nem lehet ilyesmit kapni...
Károlyi Csaba Szereplők, szerepek című írása a Fehér farkasról az Élet és Irodalomban:
"Tóth Krisztina szereplői szerepeket játszanak. Egyedül vannak, holott élnek körülöttük társak. Kényszerű szerepeiket szépen végigviszik, ezzel mindenki jól elvan. A szekus nyugdíjas felejtse el, hogy szekus volt, a környezete is elfelejti. A felnőtt nő felejtse el, hogy gyerekkorában erőszak érte, a környezete is ebben érdekelt. A példás családapa nem lehet meleg, mert akkor mi lesz a világgal, a családjával. Szóval mindenki igyekezzen adni a látszatra, sugallják ezek a történetek. És a szereplők igyekeznek is. Pontosabban az író igyekszik úgy bemutatni szereplőit, hogy lássuk is, milyenek, de azt is lássuk, hogy a szerepeiket játsszák."
KÖNYVKRITIKA - KÖVETÉSI TÁVOLSÁG - LXIII. évfolyam, 33. szám, 2019. augusztus 16.
www.es.hu/cikk/2019-08-16/karolyi-csaba/szereplok-szerepek.html?fbclid=IwAR1lEDGHu7-_82owI9GX6B1q...
Szereplők, szerepek | ÉLET ÉS IRODALOM
es.hu
Tóth Krisztina szereplői szerepeket játszanak. Egyedül vannak, holott élnek körülöttük társak. Kényszerű szerepeiket szépen v&eacut...22 órája
Nagyon szeretem a könyvet. Igen. Ez a kirakat vagy az, hogy elfelejtjük, hogy egy ember úgy épül fel, mint egy ház. Nem lehet kiszedni két sor téglát ha az vizesedik és marad minden a régiben. Vagy nem tetővel kezdjük az építkezést. Esetleg, hogy éppen ezek miatt, számít, hogy emberek az addigi életük során mit tettek le az asztalra, hogy mit tettek vagy nem tettek, hogy kik ők valójában, mert sokan már nem kérdeznek csak kinyilatkoztatnak. Nem érdekli őket a másik. Hogy van, aki, hogy elkerülje a konfrontálódást, már inkább egyre több dolgot ráhagy másokra. Közben van akinek ez fáj, más már nem is érez semmit. Kifosztották és ennyi. Önmagát is elfelejti.
Békácska. Nem pusziltuk meg, majd jövőre.
3 napja
Nekem ma reggel gyíkocskát hozott a férjem. (Rózsát is szokott :) .) Olyan kis helyes volt, azt hipp-hopp, spuri :).
Egyébként a "megcsókolni" félrefordítás. Igazából falhoz kell vágni...
Gabriel Heimler és Anna Proc jártak nálunk, megünnepeltük Anna születésnapját.
5 napja
Tóth Krisztina
SZERZETESEK
(A novella a Nők Lapja legújabb, augusztus 14-i számában jelent meg.)
Ahogy a buszon ülve a régi üzeneteket töröltem a telefonomról, egy különös sms bukkant fel: Elnézését kérem, nem érek oda a Jelenbe. Élénken emlékszem a kora nyári hétfőre, amikor küldtem. Talán nem véletlen, hogy ez az üzenet újra a szemem elé került. Rémes, rohanós nap volt, mint ez a mai is.
Reggel fél tízkor indult volna a buszom a vidéki felolvasásra. A könyvek összekészítve vártak az ajtó mellett, a kislányomat már nyolcra elvittem az óvodába. Még maradt fél órám, úgyhogy gyorsan nekiláttam, hogy kicseréljem a hörcsög alatt az almot, mert előző nap már nem jutott rá idő. A hörcsögöt a takarítás idejére egy háncsdobozba raktam, a dobozt pedig lenyomtattam a Grimm mesékkel, ahogy szoktam. Ám Hörike ezúttal fellázadt, lelökte a tetőről a könyvet, és amíg friss fűrészport szórtam a ketrec aljába, addig elindult felfedezni a lakást.
Én eddig azt hittem, a Grimm meséket nem lehet kinőni. Úgy látszik, tévedtem.
A macskánk, aki addig kivolt zárva a gyerekszobából, önként jelentkezett, hogy majd ő előkeríti Hörikét. Nem kételkedtem benne, hogy ez hamar menne, úgyhogy őt meg bezártam a vécébe, és egy tésztaszűrővel a kezemben, négykézláb indultam a lakásban hörcsögvadászatra. Kilenc óra múlt éppen. Így zajlik az élet, ha az ember a teljes táplálékláncot tartja otthon.
Hörike negyed tízkor került elő a gardróbszekrény alsó polcáról. A táskák között üldögélt, mint egy tanácstalan vásárló, aki nem tudja, hogy a kék vagy a piros állna-e jobban neki. Óvatosan felemeltem, visszatettem a ketrecébe, aztán kiengedtem a macskát is. Kapkodva felragasztottam két sárga figyelmeztetőcédulát az asztalomra, mert láttam, hogy fogyóban van a fűrészpor, és egyetlen szemeteszsák maradt már csak a fiókban.
A távolsági buszt még futva elértem, lehuppantam az egyetlen szabad helyre. Rögtön belefogtam a fordításba, aminek vészesen közelegett a határideje. Út közben a mögöttem ülő gyerek hangja zökkentett ki a munkából. Nézd, mama, kiabálta, mennyi pipacs! Kipillantottam az ablakon, végtelen pipacsmező mellett haladtunk el. Megdobbant a szívem. Le kellene szállni, futott át rajtam, és szépen kisétálni az időből. Integetni a buszon ülőknek, azután letelepedni az árokszélre és Pipacskirályt, Pipacskirálynét csinálni, mint gyerekkoromban.
A kisfiú elhallgatott, én pedig kijózanodom, visszazökkentem a fordításba. A két órás út alatt szépen haladtam, és úgy terveztem, visszafelé majd elvégzem az apróbb javításokat is.
Két találkozóm is volt aznap, az első gyerekekkel, a második, délutáni felnőttekkel.
Sokan voltak kíváncsiak az új novellákra, fél öt után még ott ültem a teremben, ahol hosszú sorban várták az olvasók, hogy aláírjam a könyveket. Örültem ennek a sok ismeretlen embernek, aki a nagy hőségben miattam jött el a könyvtárba. Éppen elment a buszom Budapestre, és már csak az utolsó, hatkor induló járatot érhettem el, de nem bántam. Este hétkor viszont már a Blaha Lujza téren lett volna találkozóm a Jelen kávézóban, hogy válaszoljak egy újságíró kérdéseire. Ekkor küldtem neki ezt bizonyos az üzenetet:
Elnézését kérem, nem érek oda a Jelenbe.
Az újságíró felhívott, és megkérdezte, nem jöhetne-e fel akkor hozzám. Sajnos másnap le kell adnia a szöveget, szabadkozott, különben nem erőszakoskodna.
Későn estem haza, a lányom már túl volt a fürdésen. A barátnőm, aki vigyázott rá, éppen az esti olvasáshoz készült, de ezt átvettem tőle: letelepedtem az ágy mellé. Ott tartottam, hogy Kököjszi és Bobojsza már nem tudják átváltoztatni Andrist, mert túl nagy lett, amikor váratlanul csengetett valaki. Az újságíró volt az. Leültettem őt a nappaliban, és befejeztem a mesét, aztán lábujjhegyen kiosontam a gyerekszobából interjúzni.
Nem jutottunk messzire, úgy a második kérdésnél tarthattunk, amikor megjelent a kislányom és pizsamában elfészkelődött az ölemben. Gyanakodva figyelte az újságírót, és többször is felszólította, hogy menjen haza, mert késő van. Nem baj, a kérdésekre így is olajozottan válaszolgattam, fél szemmel az asztallapra sandítva, ahol két sárga figyelmeztető cédula várt a klaviatúra mellett.
ALOM. Mit jelenthet ez, töprengtem beszélgetés közben. Biztosan álmodtam valami érdekeset, és fel akartam jegyezni. De vajon mit? Volt ott egy másik cédula is, azon meg az állt, hogy SZERZETESEK. Jó ég, miféle szerzetesek?! – néztem kétségbeesetten a szakállas fiatalemberre.
Az újságíró odahajolt és hunyorogva elolvasta a cédulát. Az van odaírva, asszonyom, hogy SZEMETESZSÁK – felelte elcsigázottan.
Aha. Szemeteszsák. Értem, köszönöm. Isten hozott benünket a Jelenben!
1 hete
Ez csodás! Így élünk mi.
HIHETETLENÜL gyönyörű !!
Ha Hörike unná a Grimm-meséket, akkor Benedek Eleket is kaphatna? Vagy a Futrinka utcát és cserélhetnének a cicával könyvet, akár... :) (látom, a cica is szereti a könyveket)
tags: hörcsög, Grimm mesék, macska, tésztaszűrő, fűrészpor, szemeteszsák, pipacs, újságíró, szerzetes
