,,Minden lakás másik történet” – mondja Tóth Krisztina novellájának elbeszélője, miközben saját egykori otthonát keresi. Mindegyik lakás emlékezteti rá valamennyire, de egyik sem lehet ugyanaz. Minden boldogtalan lakás a maga módján az. Ilyenek a könyv katartikus történetei is, amelyek a korábbi műveknél élesebben mutatják meg a hatalmi elnyomás törésvonalait, az alárendeltség, a kirekesztettség stigmáit, az erőszak állomásait.
Tartsatok velük és legyetek ti is Malac és Liba barátai! Ismerjétek meg szeleburdi hőseinket, csatangoljatok velük az őszi erdőben, és nevessetek kalandjaikon!
Tóth Krisztina gyerekeknek és szüleiknek egyaránt kedves történetei bővelkednek a humorban, melyekkel igazi közös, családi élmény lesz a meseolvasás. Hajba László részletgazdag, bűbájos rajzaival.
“Amikor nekikezdtem Tóth Krisztina új kötetének, ugyanezek az érzések jöttek elő: a Fehér farkas novellái ugyanis emberi történetek, ismerős és rémisztő helyzetek.”
Kéthetente pénteken Juhász Anna mesél az éppen aktuális olvasmányáról, legyen az könyv, novellás- vagy verskötetet.
Tóth Krisztina mesekönyvét Timkó Bíbor varázslatos képeivel 2017-ben adta ki a Magvető Kiadó. Most a Kossuth-Mojzer Kiadó gondozásában hangoskönyvben is megjelent Szinetár Dóra csodálatos előadásában!
Gáspár Ferenc írása a FEHÉR FARKAS-ról az Irodalmi Jelenben.
“Valamikor létezett az aranykor, az emberek és az állatok valamennyien kedvesek voltak, és szerették egymást. Legalábbis a mitológiák szerint. Most meg Bartók jut eszünkbe, A Kékszakállú herceg vára, a ki nem nyitott ajtók, és az ajtók mögött a bűnök nyomai. Jó kezdő- és zárómondatok, feszültségteremtés, mikrokozmosz, enteriőr, ezt mind el lehet mondani Tóth Krisztina új novelláskötetéről. Rózsafüzérszerűen sorakoznak benne a novellák, balladai homály lengi be a mikrokozmoszt, azt a magyar, de főleg fővárosi környezetet, melyet az írónő oly jól ismer.”
Milián Orsolya kritikája a Fehér farkasról a MŰÚT-ban.
“Titkok és elhallgatások, diszfunkcionális családok és kapcsolatok, félresiklott életek, amelyekben a személyes múltat hol szociális vagy politikai, hol egyéni pszichológiai okokból el kell kendőzni vagy meg kell hamisítani, amelyekben az őszinte és/vagy intim kommunikáció helyett a bizalmatlanság, a sztereotipizálás, a hazugság vagy a testi és lelki bántalmazás jut érvényre, és amelyekben a problémákkal, veszteségekkel való jellegzetes „megküzdési stratégia” (valójában pótcselekvés) a helyváltoztatás, a térátrendezés vagy az elfojtás formáját ölti — a négy fal közötti szubjektív és interszubjektív poklok ilyen kisvilágait állítja elénk a Fehér farkas,”
“Rendhagyó esten vehettek részt az érdeklődők a budapesti Francia Intézetben. Magyar és francia költők eredtek a közéleti költészet nyomába.”
– Csepregi Evelin tudósítása a Népszavában a Francia Intézet október 25-i estjéről.
Október 25. péntek, 18.00
Francia Intézet, I. em., színházterem
Hagyományos értelmezése szerint a költészet egy esztétikai és formai kifejezésmód, mégsem tudja teljességgel kivonni magát a politika alól, amellyel igen bonyolult a kapcsolata. Versek íródnak meggyőződésből, hevületből, egyben azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az olvasó is ébredjen végre öntudatra, de olyan költészet is van, amely ennek épp az ellenkezőjét kívánja elérni. Mit mond el a kortárs költészet a világ jelen helyzetéről? Mit szól a költő ahhoz a szerephez, amelyet ráaggatnak?
KÖNYVBEMUTATÓ!
2019. október 10., csütörtök 17.00 óra
Örkény István Könyvesbolt
(1137 Budapest, Szent István krt. 26.)
A bemutatón jelen lesz Kumar Tuhin, India magyarországi nagykövete. A kötetet Sonkoly Gábor történész, India-járó mutatja be a szerzők jelenlétében.
Moderátor: László Ágnes
Tóth Krisztina a Könyvjelző Varieté irodalmi estek sorozat vendége október 24-én 18 órakor a Józsefvárosi Galériában!
(Budapest VIII., József körút 70.)
A Malac és Liba és a Manó Könyvek október 12-i bemutatóján a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron.
Tóth Krisztina mesehősei egy lelassult, békebeli világba repítenek vissza.
– Kiss Orsi írása Tóth Krisztina legújabb mesekönyvéről a Könyvesblogon.
Október 12. 11.00 Vásárszínpad
Közreműködik: Tóth Krisztina, Kárász Eszter, Bata István
Mindenkit szeretettel várunk a Martfűi Városi Művelődési Központban október 3-án 17 órakor!
17:00-18:00: Haydar Ergülen (Törökország) költő és Tóth Krisztina író, költő, műfordító párbeszéde.
A két költő először egy nemzetközi irodalmi fesztiválon találkozott egymással, most ez a két rendkívül sokoldalú ember a közönség előtt folytatja a beszélgetést.
A VAN Filmzenekar felolvasószínházzal és dedikálással egybekötött koncertje október 11.-én 20.30-tól a Várkert Bazár Nagyszínpadán!
A 33 éves Merthner Tamás magánélete romokban, mert a Párizsban tanuló barátnője, Anna szakított vele: az alapsztorit ismerhetjük a kritikai és közönségsikert is hozó Rossz versek című filmből. A film DVD-n egy novelláskötetbe csomagolva jelenik meg, tizennégy szerző nézőpontjából meséli tovább a film szereplőinek életét.
2019. szeptember 26., csütörtök 18 óra
Fehér farkas: Tóth Krisztina új kötetének bemutatója. Moderátor: Gaborják Ádám
(Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára, Szent István tér 2-3.)
A program ingyenesen látogatható.
Beszélgetés Tóth Krisztinával
2019. szeptember 17., kedd, 18:00–19:15
The Pointer Pub Budapest
Egyformák vagyunk -e vagy különbözőek? Élhetünk-e úgy, ahogy akarunk, vagy igazából mindig sablonok szerint zajlik az életünk? És főleg, hogy a liftre várva vagy a metró mozgólépcsőjén, a lakáscsere előtt vagy a költözés után eszünkbe jut-e, hogy megkeressük magunkat a saját életünkben?
A szerzővel a kérdéseket meghazudtoló vidámsággal és jókedvvel ezekről beszélgetünk.
Egy hosszabb betegség is hasznos lehet. Felhasználtuk Lilivel az ősszel lepréselt gyönyörű faleveleket és ajándékokat készítettünk belőlük.
16 órája
Szuper!☺
Ötlethalmaz 👌
Tegnap délelőtt átadtam a Mesemúzeum kulcsát Berg Juditnak, a Mesemúzeum idei kulcsőrzőjének.
2 napja
TÓTH KRISZTINA: A VÁR
Kemény Aranka, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa elküldte nekem életem első publikációit. Nagyon örülök a leleteknek.
Olyan olvasókat keresünk, akik a megjelenés napján születtek!
Ha te is köztük vagy, jelentkezz a névjegyben található e-mail címen!
Azoknak a jelentkezőknek, akik a lapok megjelenésének idején születtek, elküldöm kéziratban ezeket a több, mint harminc éves verseket!
A második vers megjelenése a Magyar Ifjúságban:
1985. OKTÓBER 1.
3 napja
Nagyon szép vers.
"Malac ment elöl, Liba totyogott mögötte. Autók robogtak el mellettük, ezért az út szélére húzódtak. Malacot kicsit bosszantotta, hogy Liba kicsalta őt a langyos, békés udvarból.Mérgében elmesélte, hogy az emberek ilyenkor ősszel, Márton-napon meg szokták enni a libákat. Így ünneplik meg a Márton-napot. Liba kicsit lemaradt, és a fejét félredöntve gondolkozott, hogy ha így áll a dolog, akkor talán egyáltalán nem kéne hazamenniük, helyesebb volna megszökni. De aztán eszébe jutott valami.
– Szerencsére nálunk senkit sem hívnak Mártonnak – gágogta. – Csak gá-gá-gá-Gáborkának.Gáborka pedig nem fog engem megenni – nyugodott meg."
Így úszta meg Liba a Márton-napot :)
Tóth Krisztina Malac és Liba-történetét ebben a könyvben olvashatjátok: bit.ly/2qKiY4W"Malac ment elöl, Liba totyogott mögötte. Autók robogtak el mellettük, ezért az út szélére húzódtak. Malacot kicsit bosszantotta, hogy Liba kicsalta őt a langyos, békés udvarból.Mérgében elmesélte, hogy az emberek ilyenkor ősszel, Márton-napon meg szokták enni a libákat. Így ünneplik meg a Márton-napot. Liba kicsit lemaradt, és a fejét félredöntve gondolkozott, hogy ha így áll a dolog, akkor talán egyáltalán nem kéne hazamenniük, helyesebb volna megszökni. De aztán eszébe jutott valami.
– Szerencsére nálunk senkit sem hívnak Mártonnak – gágogta. – Csak gá-gá-gá-Gáborkának.Gáborka pedig nem fog engem megenni – nyugodott meg."
Így úszta meg Liba a Márton-napot :)
Tóth Krisztina Malac és Liba-történetét ebben a könyvben olvashatjátok: bit.ly/2qKiY4W
4 napja
Hozzánk pont tegnap érkezett meg Malac és Liba 🥰.
November 16-án, szombaton délelőtt 11 órakor átadom a Mesemúzeum kulcsát Berg Juditnak, a Mesemúzeum idei kulcsőrzőjének.
Beszélgessünk és játsszunk együtt! Ajánlott korosztály: 5-99 éves korig... Mindenkit szeretettel várunk!
Tóth Krisztina
www.mesemuzeum.hu/kulcsatado-ceremonia-3
5 napja
Tóth Krisztina
Hangok folyója
I.
Dobog a szív alatti szív, zubog a hang alatti szó,
hidak alatti örvény, mondat alatti mondat:
mit visz a felduzzadt vizű, mély folyó,
redőzött, bolyongó ágya mit sodorhat?
Ismétli folyton lebegő testeit, áradását,
zárlatos városok nyomtatott áramkörét az éjben,
algás homlokú házak és morzézó utcalámpák
merülnek fel sötét, kanyargó emlékezetében,
neveket mormol és legmesszibb útjait
lejtős kertekbe és part menti palotákba,
elöntött falvakat sorol, amerre útja vitt,
ázott, penészes vásznakkal bélelt minden álma,
emleget dinnyehéjat, vízfoltos falon a csöndet,
egy termet, ahol az idő térképei rajzolódnak,
ismétli önmagát, hullámzó mondatokat görget,
tág öblöt, ahol hajóvonták találkoznak,
görgeti képeit, tükrén a billegő holdakat,
az alakváltó idő formáit írja egyre,
jelek átjárója az ég, sodorja mind a holtakat,
minden idézet és minden valaminek a medre,
van a szavak folyása mentén, kell legyen
egy hely, ahol minden fel van sorolva,
dobog a szív alatti szív, zubog a sejtelem,
örvény tölcsére szól, hangok zajló folyója-.
II.
Ki beszél folyton itt és ismétli mint a hullám
holdkóros vonulók zajló tekintetét?
A szeme, a szeme, ha felidézni tudnám,
de aludt, háttal állt, fehér volt, mint a jég ,
mi volt anyám, mi volt, amikor nem szerettél,
mit visz a mély folyó, A betűvel anyát,
mi történt éjszaka, mikor vízre tettél,
sír a történet és elmossa önmagát,
egyszer csak eltévedtem, egyforma minden utca,
nem volt sehol a sárga ház, a húsbolt,
és a biciklim is, csak apám meg ne tudja,
egyszer csak este volt, utána háború volt,
kövér gyerekkezek, rovátkolt férfikörmök,
műanyag tálakat mosó asszonykezek,
végtelen kerítés, betonra hullt gyümölcsök,
vihar készül, gyere, mennyit kerestelek,
a csónakház előtt egy kék bicikli fekszik,
mit láttál odalent, rozsdás fedőt, halom pénzt,
jelek átjárója a föld, ábrákat bont, öregszik,
kiszikkadt útjait eltörli századonként,
van a szavak folyása mentén, kell legyen
egy titkos hely, hol ott vár partra dobva
ott áll dombokba gyűrve egy helyen
aminek neve van, de nincs kimondva –
III.
Zubog az emberi beszéd, gyereksírás a napban,
töltésen nyárfalomb, szülők hajnali suttogása,
kövek között hadar, színén ázott avar van,
mint a halak hasa, villan az emlékek visszája,
macskák ütődnek vedlő háttal a parthoz,
alaktalan ruhák, törött vesszőkosár,
zöld lombos ág, hegyén egy zacskó csapkod,
fényes bútorlapon fonnyadt hínárfonál,
üreges botokat pörget a gyorsuló víz,
véletlen sorsokat húz a szemcsés iszapba,
csak a helyük marad, mint könny után a sóíz,
szétrajzó törmelék, minden valakinek az arca,
lehunyt szemek mögött tolják egymást a felhők,
áttetsző halrajok, a szív torkolatához
tartanak mind, akár a vándor kékbe fellőtt
szélben rikoltozó, körben forgó sirályok,
megbomlott paplanok, az oszló tollkupacban
egérhullák között elázott könyvlapok,
hullámzik, elmerül, zúg a kimondhatatlan,
nyitott szemmel a nyelv alá bukó napok,
dobog hang mögötti hang, zuhog a szó alatti szó,
névtelen vízesés, hangjában parti fákkal,
ártéri utca jár a mélyben, vak folyosó,
csöndek vízfüggönyén nyíló árnyékszobákkal.
Kutya
Fekete földrögnek tűnt, az olvadáskor
hegyoldalról leomlott hókupacnak.
Sötétedett, nem látszott más a tájból,
csak ónos földek, párás volt az ablak,
ahogy közeledtünk, úgy tűnt, mintha mozogna,
mintha egy kabát emelgetné a karját,
egy árnyékstoppos az útszélre dobva,
amin fényszórók tekintete hajt át.
Hol felvillant, hol eltűnt, de a sorban
odaérve mindenki kerülőt tett,
nézni kezdtem az útpadkát, hogy hol van,
és egyszer csak ott volt. Mint egy merülő test,
a mellső két láb támaszkodott a sárban,
mintha indulna, orrát a szélbe tartva,
a felső rész figyelt. De mögötte, láttam,
péppé roncsolva terült szét az alja.
A véres szőrből kiálló hátsó lába
egyenletes, kínos ütemre rángott,
ült a fél kutya, nyitva volt a szája,
és láttam a szemén, hogy mindent látott.
Kiabáltam, hogy állj meg, húzódj félre,
könyörögtem, hogy mentsd meg, üsd el, bármi,
vagy legyen mögöttünk már valaki végre
aki ráhajt. De hát mit kell csinálni?!
Mit kell csinálni? – emelted föl a hangod,
mit akarsz tőlem?! Mégis, mit akarsz tőlem?
Azt akartam, hogy állj meg és ne hagyd ott,
ha megtaláltad vagy vedd fel, vagy öld meg.
Egész héten ott volt a kutya köztünk.
Arra gondoltunk, jobb volna mégis otthon.
Mintha mi volnánk, akik az útra löktük,
és szavakkal kéne kerülgetni folyton.
De mégse tudtam nem akarni, hogy este
fölém hajolj: feszülő karodat néztem,
próbáltam nem gondolni a testre,
ahogy ott támaszkodik az árokszélen,
arra az ütemes mozgásra, miközben
a szemed a távolba néz és nem felel,
hogy mennyi, mennyi ádáz lemondás
van abban is, ahogy szeretkezel,
ahogy azt kérdezed, mégis mit akarsz tőlem,
miközben ütöd a kormányt és rám se nézel,
és látni a vállad mögött a szitáló esőben
ázó tájat a véres, téli éggel.
1 hete
Úristen! Ahol ilyen szavak vannak, nincsen szavam a holdvilágos égre...