„Az a generáció, amelyikhez én tartozom, egészen másfajta irodalmi életben szocializálódott. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején kifejezetten kínosnak számított az önmenedzselés, a nyomulás, azt gondoltuk, hogy aki ezt teszi, az inkább dilettáns. Zártabb volt az irodalmi tér is: egyfelől államilag támogatták, így a könyvkiadóknak nem csak a piacból kellett megélniük, másfelől volt egy stabil olvasóréteg. Ha megjelent egy-egy fontos külföldi mű, arról mindenki tudott, sokkal átláthatóbb volt a könyvpiac. Ma rettenetes a hangzavar ezen a területen is, és sokan nehezen tájékozódnak. Nagy a kínálat, meg kell küzdeni a közönségért – ebben különféle stratégiákat választanak az írók. Alkat dolga, hogy ki mire tud ráhangolódni.”
(Fotó: Váradi Tamás)
