Tóth Krisztina

February 19, 2024, Author: lizzysiddal8 Comments

Translated from Hungarian by Peter Sherwood
Shortlisted for the 2023 Warwick Prize for Women in Translation

15 short stories which may or may not be interconnected by a protagonist growing up in the communist Hungary. Read this as you will. I didn’t catch onto the potential interconnectedness until late on, but I don’t think it matters. This is a debut book of short stories, written by someone who was already celebrated as a poet when they were originally published in 2006, and they are finely observed, relevant still even though from a world gone by.

Családi vasárnap a Millenium Házában március 17-én!

A gyerekek a foglalkozáson pop-up képeslapokat készítenek, és óriás karton tojást festenek mókás technikákkal, a MeseTérkép csapatával.

Időpont: 2024. március 17. 10:00-12:00
Helyszín: Millennium Háza, Városliget
(Budapest, Olof Palme stny. 1.)

Szeretitek Tóth Krisztina könyvsorozatát? Akkor gyertek, a GYIK Rendezvényházban várunk Titeket 10 órától!
Legyetek ti is Malac és Liba barátai! Ismerjétek meg szeleburdi hőseinket, és nevessetek kalandjaikon! Tóth Krisztina gyerekeknek és szüleiknek egyaránt kedves történetei bővelkednek a humorban, melyekkel igazi közös, családi élmény lesz ez az előadás.
A KL Színház előadása.

A University of Salford academic is holding a theatrical experience to launch her new book which translates five celebrated contemporary Hungarian plays into English for the first time.

Dr Szilvi Naray, Programme Leader for English and Drama & Lecturer in Drama and Translation Studies, is inviting all to the unveiling of her book Plays from Contemporary Hungary: ‘Difficult Women’ and Resistant Dramatic Voices on Thursday 7 March in the Digital Performance Lab on our MediaCity campus.

Szerelmek, emlékeim

Petőfi Irodalmi Múzeum, Díszterem, február 27. 19 óra

Kaffka Margit és Tóth Krisztina műveinek párhuzama az emlékezésen alapszik. A Színek és években az idősödő asszony beszéli el férfiaknak kiszolgáltatott életét, és számos novella témája is szembenézés a múlttal. Tóth Krisztina köteteiben, többek közt a Porhó, Magas labda, Világadapter, Bálnadal verseiben és a Vonalkód, a Pillanatragasztó, a Párducpompa és az Ahonnan látni az eget történeteiben a férfi-nő viszony kíméletlen boncolgatása mellett kiemelkedő szerepe van az emléknek. Fráter Zoltán összeállításában eltűnik az időbeli távolság, a műsor olyan léthelyzetekre kérdez rá, amelyek mindenkit érintenek. „Mert hány hóesés a gyerekkor?”

Rendhagyó irodalomórán február 19-én Pávlicz Adrienn-nel és az iskola diákjaival a Budapest IX. Kerületi Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnáziumban.

Köszönöm szépen az élményt!

Kattints a fotók megtekintéséhez!

„Az írónő csupa olyan témához nyúl, amiről beszélni kényelmetlen. Előkerül az árvaság, az öregség, a halál, a gyász, a kiszolgáltatottság, a kisebbségben levés, a hajléktalanság. Ő pedig pajzsként áll előttünk, fogja a kezünket, és vezet, segít szembenézni, megküzdeni a sárkánnyal: együtt vágjuk le mind a 12 fejét – épp ennyi a mesék száma is a kötetben. ​Megmutatja, milyen lehet, ha félelem nélkül, ítéletmentesen, szeretettel szemléljük egymást: bizony komoly csodákat élhetünk így át.”

„A harapásunk pont annyira egyedi és megismételhetetlen, mint az ujjlenyomatunk. Ha meghalunk, a szöveteink viszonylag hamar lebomlanak, de a fogaink sokáig megmaradnak. Amikor a test elég vagy megsemmisül, akkor az orvosok a fogazatuk alapján azonosítják a holttesteket. Emlékszik arra a lezuhant maláj gépre, aminek az utasait aztán hetekig keresgélték az óceánban?”

A novella az Élet és Irodalom február 9-i számában jelent meg:

„Most mit fog erre válaszolni ez az ember? Megsértődik, és visszakérdez, hogy kedves uram, ugyan mi nem tetszik a munkámban? Esetleg szerényen, kissé ijesztőre tágult pupillákkal elmosolyodik, és halkan azt feleli, hogy tényleg nem, én valójában sorozatgyilkos vagyok, de csak így tudok bejutni mások otthonába? Vagy netán azt a korrekt választ adja, hogy nem, uram, abban az értelemben, mint Tiziano vagy Rembrandt, én tényleg nem vagyok festő, de a falakkal azért jól elboldogulok?”

A legújabb tárcanovellám a Telex.hu-n.

László nagyszerű ember és kiváló pedagógus, szívvel-lélekkel, gondos szeretettel végzi a munkáját, minden nehézség ellenére. Hálásak lehetünk neki mi, írók, és a diákok is, akik okosak, érdeklődőek és roppant felkészültek voltak. Minden tiszteletem a munkáért, amit a tanáruk végez. Nagyon jó élmény volt, köszönöm!

„Az irodalmi művek segítenek nekünk megérteni és átélni, hogy nem vagyunk egyedül. A vers a szellemi hazánk. Bárhol járjunk is a világban, ha magunkban elkezdjük mormolni legkedvesebb verseinket, azonnal otthon leszünk, a nyelv védelmező sátra borul fölénk. Ha valaki elmondja magában Weöres Sándor A tündér vagy Galagonya című versét, azonnal felmelegszik a lelke. A vers mágia: minden nagy, mélyről zengő és titkokat hordozó vers zenéjétől jobb hely lesz ez a zajos világ.”

(Tóth Krisztina)

(népdal-variáció)

A világból elindulni
akkor kell,
ha két álom felhője közt
a hold kel.

Hátrahagyni mindent, ami
fájdalom,
nincsen örök falevél
az ágakon.

„Az ablaka pont a sínekre néz,
a lakás pedig egy sötét szoba,
mégis örül a nő, hogy kivehette,
és hogy lett újra saját otthona.

A balkonrácson tarka művirágok,
és a Primark-ból ledes lampion,
hogy a környéken ez legyen a legszebb:
az ukrán nőé a másodikon.”

A folytatáshoz kattints!

A vers a Jelenkor folyóirat 2024. januári számában jelent meg.