Tóth Krisztina: Végszó
„Most mit fog erre válaszolni ez az ember? Megsértődik, és visszakérdez, hogy kedves uram, ugyan mi nem tetszik a munkámban? Esetleg szerényen, kissé ijesztőre tágult pupillákkal elmosolyodik, és halkan azt feleli, hogy tényleg nem, én valójában sorozatgyilkos vagyok, de csak így tudok bejutni mások otthonába? Vagy netán azt a korrekt választ adja, hogy nem, uram, abban az értelemben, mint Tiziano vagy Rembrandt, én tényleg nem vagyok festő, de a falakkal azért jól elboldogulok? Egyik se történik. A srác készségesen visszaadja az üres csészét, és azt feleli, hogy ő igazából színész, csak mostanában szobafestésből él.”
