Tóth Krisztina: KABÁT
Tóth Krisztina
KABÁT
Ha valahol Bernanos nevét látom leírva, mindig elfog a szégyen,
és én sokáig azt képzeltem, az emlék miatt van, ahogy állok,
friss ösztöndíjas, a Sorbonne fapadlós termében, ahova éppen
késve estem be, már megy az óra, bámulnak rám a diákok,
a hosszú kabát miatt, ami nehéz, meleg, amilyet senki se hord itt,
az a kabát egy vagyon volt, indulás előtt vettem magamnak,
toporgok ott, az elnémult terem középen állva, és ordít
rólam, hogy idegen vagyok, akit valakik véletlenül ideraktak,
és a tanár kérdezi, feliratkoztam-e, mert eddig még sose látott,
Bernanosról beszél, akitől nem olvastam semmit, de buzgón figyelek, ahogy a többiek, és mikor nem néznek már, a dögmeleg kabátot leveszem végre óvatosan, mint egy átizzadt kisgyerek,
azt hittem sokáig, hogy az a hosszú, fekete kabát volt a szégyen,
hogy a kabát tehetett róla, amit aztán évekig hordtam,
hogy mandzsettás ujjában bújt el, a még fel se vágott zsebében,
de az a kabát már rég nincs, és az érzés még mindig ott van,
és ott volt, amikor később Bernanost olvastam, ott volt az órák végén, amikor hátramaradva elindultam resto U-be, mindig magamban, és mutogattam, hogy igen, én ma is csak a köretet kérném, ügyelve rá, hogy a szavakat pontosan ejtsem és ne túl halkan, pont, mint a többiek, könnyedén, de az a kabát elárult mégis, mert volt a menzán egy lengyel asszony, aki mindig többet adott, és csak mosolygott rám, azonnal meghallotta, hogy én is
új vagyok itt, és sovány is, mint a lánya, akit hátrahagyott,
és egy idő után már féltem, hogy ott lesz megint, fehér kendőben,
rá se pillantva löktem tovább a tálcámat a fémsínen,
és bár nem néztem fel, ő azért rakott a tányéromra bőven,
sokkal többet, mint bárki másnak, és innen visszanézve azt hiszem,
hogy én, az anyátlan, akkor utoljára lehettem volna otthon,
ha felnézek és válaszolok szomorú, foghíjas mosolyára,
de levetni ezt már nem lehet, úgyhogy belülről hordom,
leér a földig Bernanos dupla gombos, válltöméses kabátja.
Élet és Irodalom – VERS – LXIX. évfolyam, 51–52. szám, 2025. december 18.
