Tóth Krisztina: ÉGŐSOR
Kedves olvasók, barátok, ismerősök!
Egy verssel szeretnék mindenkinek boldog karácsonyt kívánni. Legyen csendes, békés az ünnep! Az estét nem az égősor fogja beragyogni. Ha ezt megértjük, nem fogunk többé a kibogozással bosszankodni. Jöjjön az elcsendesülés, az öröm!
Mindenkinek köszönöm az elmúlt év figyelmét, a sok szeretetet.
Dear readers, friends and acquaintances!
I would like to wish everyone a Merry Christmas with a poem.
May the holidays be peaceful and quiet!
The evening won’t be illuminated by fairy lights alone.
When we understand this, we won’t bother trying to untangle them.
Let there be tranquillity and joy.
Tóth Krisztina
ÉGŐSOR
Egy fél élet se elég, hogy kibogozd.
Föltekered, felmész a hegyre,
onnan dobod a múltra, körbehúzod
vele az öröklött balatoni telket.
Keresgéled, hogy hol van a hiba,
hol törhetett meg az a vezeték.
Melyik égő a rossz? Mit kéne kicserélni,
hogy sziporkázhasson az életed?
Egyik vége a Kaszpi-tengerbe lóg,
másik vége a földben, Ázsiában.
My Heritage: felvillan néha
egy-egy halvány fény a Balkánon is.
Lehet, végleg elázott. Rátapostak,
halottakat kötöztek össze a
zöld vezetékkel, lógni hagyták
mínusz harmincöt fokban egy fenyőn.
Padlásra vitték, sárban ázik,
valahol talán mégis ott van a vége,
de megtalálni már sose fogod.
Meg hát minek is, ha nem ég? Nem ég.
