„Azt ismételgette, hogy ilyen az ő elbaltázott, szaros, reménytelen kis életük, hogy vége, kész, már soha, semmire se fogják vinni, mert ezeknek a rohadt bazaltkockáknak csak egyetlen ép oldaluk van, és az is tiszta fehér festék. Ott, akkor döbbent csak rá, hogy azon a bizonyos májusi éjszakán hazahozták a Zaporozseccel a Thökölyről a zebrát.”