Három kérdés – Válaszol a hét írója: Tóth Krisztina
„Amikor egy hosszabb munkafolyamatban vagyok, nehéz másra figyelnem. Teljesen leköt a belül formálódó történet, a szereplők, az ötletek. Ilyenkor ebből kifelé még nagyon kevés látszik, javarészt csak jegyzetek vannak, lapszélre felírt kulcsszavak. Amikor hirtelen eszembe jut valami, gyakran nincs türelmem előkotorni a noteszt, és sokszor felbontott borítékokra firkálom fel az ötletet. Később nem találom, mert az íróasztalon rendszeresen rendet rakok és felszámolom a cédulákat, számlaleveleket. Egy rakás jó ötlet ment már így a kukába, ez elég idegesítő. A munkának ebben a szakaszában, legalábbis nálam, nincsenek látványos eredmények, inkább csak töprengés, rajzolgatás. Igen, rajzolgatás! Szeretem leskiccelni, hogy ki, milyen viszonyban áll a másikkal, hogy kik a fő és mellékszereplők, hogyan képzelem el a történet struktúráját. A rajztól aztán később többnyire eltérek, de valami vázlat mégiscsak kell, hogy el tudjak indulni.”
