„Az írónő csupa olyan témához nyúl, amiről beszélni kényelmetlen. Előkerül az árvaság, az öregség, a halál, a gyász, a kiszolgáltatottság, a kisebbségben levés, a hajléktalanság. Ő pedig pajzsként áll előttünk, fogja a kezünket, és vezet, segít szembenézni, megküzdeni a sárkánnyal: együtt vágjuk le mind a 12 fejét – épp ennyi a mesék száma is a kötetben. Megmutatja, milyen lehet, ha félelem nélkül, ítéletmentesen, szeretettel szemléljük egymást: bizony komoly csodákat élhetünk így át.”