„Az idei év nagyon gazdag könyvkínálatából számomra az egyik meghatározó könyv Tóth Krisztina Szeleknek fordít verseskötete. Már a címadás is titkokat, megannyi értelmezési lehetőséget ad. Első verseskötete óta (Őszi kabátlobogás) szeretem és követem, a mostani válogatás az elmúlt öt év verseiből született, s bár sok szállal kötődik korábbi lírájához, talán egyfajta lezárása is annak. Az oly ismerős versek mellett megannyi új hangot, kísérletező formanyelvet fedezhetünk fel. Emlékek, álmok, elhagyott tárgyak, az egykor-volt gyerekkor felidézése, otthonosság és idegenség finoman szövődik át a jelennel. Ez a múlt és jelen ott van a költőtársak megidézésében, a Kántor Péternek, Nádasdy Ádámnak Vörös Istvánnak ajánlott Hommage versekben is. Ez a kötet számomra új ajtót nyitott Tóth Kriszta költészetében.”