Tóth Krisztina: Kukuci – Egy asszony kívánsága
Tóth Krisztina újabb tárcanovellája a WMN.hu Karcok rovatában
„A WMN Karcokban a legnépszerűbb íróktól olvashattok arról, milyennek látják a világot, amelyben élünk, és milyenek vagyunk mi magunk ebben a világban. Nevetés és fájdalom, líra és irónia, mese és fekete humor – felkavaró képek és gondolatok hétről hétre. Felkészültetek? Akkor gyerünk! Tóth Krisztina novellája következik egy idős, nagybeteg asszony utolsó kívánságáról.”
„A bácsi elmosolyodik, és azt mondja, nem volt, aki kikészítse, aztán csak nézi az ajtót. A másik két ágy üres. Odakint tavasz van, az ablakból látszanak a távoli, friss zöldbe hajló fakoronák. Itt bent még erősen fűtenek. A bácsi megigazítja az ágy melletti, eljárt papucsokat, aztán azt mondja, elvetette a brokkolit, meg a salátát is. A néni bólogat, erőtlenül hozzáteszi, hogy a saláta tavaly nem volt jó ott hátul a kerítés mellett. A bácsi azt feleli, tudja, most majd kívül lesz. Hallgatnak. A fehér takaró felett megfogja az öreg, göbös kezet. Kintről mentőautó szirénája hallatszik, aztán csend megint. Utána kocsizörgés a folyosóról, léptek, távoli telefonálás. Vakító napfény csíkja vetül az ágyra, a néni hunyorog, elfordítja a fejét. A bácsi feláll, elhúzza a függönyt. Még egy teljes órát hallgatnak együtt, aztán a néni elszenderedik.”
