RÉSZLET A BUDAPEST NAGYREGÉNY ZUGLÓI FEJEZETÉBŐL
„A Városligeten átvágva legyalogoltak az Ajtósi Dürer sorra, ahol megnézték Editék régi házát. Az egykor elegáns, sárga épületről már erősen mállott a vakolat. A súlyos, dupla kapu zárva volt, nem jutottak be. Tanakodtak, várjanak-e egy kicsit, de Sanyika eldöntötte a vitát, amikor nyafogni kezdett, hogy menjenek már a kővé vált nőhöz. A Thököly felé kanyarodtak. Edit féltette a cipőjét a kockakövektől, de mivel Margaret nem szólt egy szót se, pedig magas sarkúban volt, ő se akart kényeskedni.
A Thököly út 61-es szám előtt megálltak. Edit mindig is úgy tudta, hogy a különös, befalazott erkélyen álló szobor egy olyan nő emlékére született, aki belehalt a fájdalomba, amikor a férje halálhírét hozta a postás. Így hallotta a történetet az apukájától. Tábori azt felelte, nagyon meglepő, hogy Kálmi bácsi építész létére ezzel a dajkamesével etette a lányát. Ez csak amolyan legenda, nevetett. A szobrot igazából egy Ligeti Miklós nevű szobrász csinálta, és szó sincs semmiféle gyászoló hitvesről. Egyszerű, giccses oromdísz, amit a házban lakó ügyvéd megrendelésére építettek az emeleti erkélyre.”
– Tóth Krisztina, XIV. kerület
További információ:
