A FORDÍTÓ, AKI ÁLTAL AZ ANGLOFÓN VILÁGBAN MEGISMERHETIK BALASSIT, PILINSZKYT ÉS TÓTH KRISZTÁT

Tóth Krisztina

3 órája

Juhász Anna vendégei voltunk a debreceni Csokonai Fórum színpadán. Annával, Bocskor Bíborkával, Iancu Laurával és Balla Gergellyel az öltözőben, fellépés előtt. ... többkevesebb

Tóth Krisztina

1 napja

Tóth Krisztina regényét ajánlja az év „rejtett gyöngyszemeként” The New York Times!
– Horváth Bence összefoglalója hazai írók, köztük Tóth Krisztina nemzetközi sikereiről a Jóblogon.

„A napokban a Times kritikusai közzétették saját, személyes kedvenceiket, amiket „rejtett gyöngyszemeknek” neveztek, és erre a listára került rá Tóth Krisztina 2022-es regényének, A majom szemének angol fordítása. Cikkükben kiemelik, hogy a meg nem nevezett közép-európai, az állampolgárok tökéletes megfigyelésére törekvő autokráciában játszódó regény története maroknyi szereplő megpróbáltatásaira fókuszál, köztük egy pszichiáterére, aki elcsábítja a páciensét, miközben mindannyian kilátástalan döntésekkel kell szembenézzenek.

Joumana Khatib, a New York Times kritikusa az idén olvasottak közül az egyik legelegánsabb és zavarba ejtőbb regénynek nevezte A majom szemét, külön dicsérve a többek között Krasznahorkait is fordító Ottilie Mulzet munkáját."

jo.444.hu/2025/12/13/toth-krisztina-regenyet-ajanlja-az-ev-rejtett-gyongyszemekent-a-new-york-The New York Times

www.sevenstories.com/books/4758-eye-of-the-monkey
Seven Stories Press ... többkevesebb

Tóth Krisztina

1 napja

„Mi legyen a szavakkal?" – A Csokonai Társalgó évadzáró adventi estje Debrecenben Tóth Krisztinával!

📅 2025. december 14. (vasárnap) 19.00
📍 Csokonai Fórum, Kóti Árpád terem

Vendégek:
📌 Tóth Krisztina költő, író
📌 Iancu Laura költő, néprajzkutató
📌 Balla Gergely énekes, dalszerző (Platon Karataev)
📌 Bocskor Bíborka énekes, dalszövegíró (Magashegyi Underground)

A sorozat háziasszony-szerkesztője: Juhász Anna Prima-díjas irodalmár, kulturális szervező, hazánk legnagyobb irodalmi sorozatainak létrehozója.

🎫 A beszélgetésen való részvétel ingyenes.

December 14-én, a Csokonai Társalgó évadzáró, ünnepi hétvégéjén a szavaké és a zenéé lesz a főszerep. "Mi legyen a szavakkal?" - kérdezi Tóth Krisztina Babérkoszorú- és József Attila-díjas költő, író legújabb, Szeleknek fordít kötetének kezdő versében. Ars poetica és gondolatébresztő egyben, melyre válaszokat keresünk a december 14-i, évadzáró Csokonai Társalgó esten. Vendégeink az irodalom és a zene világából érkeznek hozzánk, líraiság és dal egyszerre szerepel életükben. Az estén az ünnep jegyében a sorsfordító és ünnephez kapcsolódó szavakat és dallamokat keressük, Tóth Krisztina versei mellett Iancu Laura József Attila-díjas költő, néprajzkutató legújabb kötete is bemutatkozik, amiben a szavak kulcsa a jelenlét, de mi történik, ha "nem vagyok a magamé, nem adhatom magam"? Hervay Gizella versei Bocskor Bíborka énekes, dalszövegíró tolmácsolásában jelennek meg, vallva, "Egy nap hazamegyünk fapados vonaton, nem viszünk mást, csak a régi szavakat, majd rajzolunk az ablakra és énekelünk." Balla Gergely énekes, dalszerző a belefelé fordulás, a lecsendesedés meditatív állapotát idézi: "nem nyílnak kifelé ablakok, már nálad van, mit adhatok."

www.facebook.com/events/1995298711306184

(Fotó: Wavrik Gábor) ... többkevesebb

Tóth Krisztina

2 napja

Tóth Krisztina
VARJÚ

A fekete műanyag varjú valamelyik fenti erkélyről eshetett le a járdára. Ott hevert a latyakos aszfalton, mindenki kikerülte. Pár méterrel arrébb borzas galambok gubbasztottak. Gyanakodva méregették a magasból alázuhant kollégát, de amikor látták, hogy meg se moccan, nem foglalkoztak tovább vele.
A néni a zöldséges felől jött, kezében vászon szatyorral. Óvatosan átkelt a zebrán, aztán elindult felfelé a lejtős utcán. Ekkor pillantotta meg az oldalára fordult varjút. Először azt hitte, igazi. Közelebb ment. Látta, hogy nem mozdul. Lehajolt hozzá. Még sose találkozott ilyennel, nem tudta, hogy az erkélyekre szoktak varjakat ültetni. Madárijesztőt, azt igen: olyat már látott. Nekik is volt gyerekkorában a szőlőben. De majdnem igazi madarat!
Óvatosan felemelte, megnézte. A sáros madár visszanézett rá fekete, fröccsöntött szemeivel. Na, te szegény, dünnyögte a néni, te is hogy jártál. Én is elestem a múltkor, hat hétig kellett, hogy feküdjek. Még most is sajog a csípőm.
Elővett egy rongyzsebkendőt, letörölgette, majd berakta a varjút a vászonszatyorba, a fehérrépa és a krumpli tetejére.
Otthon aztán, amikor mindent berámolt a hűtőbe, helyet keresett neki. Először a komód tetejére állította, de nagyon idegenül nézett ki ott a madár a porcelán Déryné mellett. Utána letette a kis asztalra, de ott meg alig látszott a sötét, politúrozott asztallapon. Akkor támadt egy ötlete. Kinyitotta a konyhaablakot és odaültette a madarat a párkányra. Az apró műanyag talpon nehezen állt meg, neki kellett támasztani az üvegnek. Kukucskált befelé, nagyon kedves látvány volt.
Másnap reggel, amikor a néni kiment a konyhába, hogy bevegye a reggeli gyógyszereit, meglepődve látta, hogy a madár eltűnt. Nagyon megijedt. El mégse repülhetett! Bundás cipőbe bújt, felvette a kabátját a hálóingre, és lement a társasház kertjébe, hogy megnézze, nem a szél sodorta-e le. Dehogynem! Ott hevert a borostyánindák közt a kerítésnél.
– Nahát, hogy te se tudol vigyázni magadra – korholta a varjút.
Felvette, visszavitte a lakásba. Kicsit megtisztogatta, aztán töprengett, mi legyen most.
Mégiscsak biztonságosabbnak látszott a kis asztal, mint az ablakpárkány. Forgolódott a szobában, hátha talál valami ennél alkalmasabb helyet, aztán eszébe jutott valami.
– Na várjál csak – szólt oda a varjúnak.
Kiment a konyhába, nehézkesen letérdelt a konyhaszekrény elé. Hátul, a lábasok mögött tartotta a salátás tálakat. A nagy bambuszedényt évek óta nem használta. Amióta meghalt a lánya, nemigen fogadott vendégeket. Unokái nem voltak, csak a szomszéd lakókkal váltott néha pár mondatot.
Kibányászta hátulról a bambusztálat. Megint cipőbe bújt, lement a kertbe, szedett pár borostyánindát. Elrendezte őket a tálban, és beültette középre a varjút. Lehuppant a kanapéra, hogy kifújja magát. Közben újabb ötlete támadt. Felállt, odatotyogott a komódhoz, az alsó fiókból elővett egy megsárgult kartondobozt. A karácsonyfadíszeket tartotta benne. Amikor a lánya gyerek volt, és még a férje is velük élt, mindig volt szép fenyőfa. Ebből az időből maradtak meg a díszek, de évek óta elő se vette őket. A piros gömböket arrébb tolta. Kiválasztott három tojásdad, fényes fehéret, és elrendezte őket a varjú körül.
Közben odakint elsötétült az ég. Alig szűrődött be fény a szobába, mintha már alkonyodott volna, pedig csak délelőtt volt. Lassan havazni kezdett. A néni nem gyújtott villanyt, csak nézte a kis asztalon a fészekben gubbasztó varjút és a kinti, sűrű, csendes havazást.
– Na, így azért csak jobb, igaz-e?
A varjú észrevétlenül bólintott. ... többkevesebb

Tóth Krisztina

2 napja

Örömhír!
A majom szeme (Eye of the Monkey) kétszer is szerepelt ezen a héten a NYTimes.com-on. Alább olvashatóak a lelkes recenziók:

www.nytimes.com/2025/12/11/books/hidden-gems-books-favorites.html
„In an unnamed Central European country, scarred by a civil war and buckling under an autocrat, citizens are deeply segregated by class and constantly surveilled. But the machinations of the United Regency, as the government is called in this novel, are hardly the focus; instead, the story traces the lives and travails of a handful of characters, including a psychiatrist who seduces his patient, as they confront dead-end choices. Toth is an acclaimed Hungarian writer and has written one of the most elegant, disorienting novels I’ve read this year: It’s funny and evenhanded enough that the finale arrives as a devastating fait accompli. And Mulzet’s translation is feverishly good."
— Joumana Khatib, editor and newsletter writer

www.nytimes.com/2025/12/12/books/review/book-critics-2025.html
„I was also mesmerized by “Eye of the Monkey,” a new novel by the Hungarian poet Krisztina Toth about love and death in an unnamed autocracy. She describes how the more baffling and absurd everything gets, the more people cling to the scraps they can control: “His habits, routes, movements were a handhold; without them, he might lose his sense of orientation completely.”
— Jennifer Szalai

www.sevenstories.com/books/4758-eye-of-the-monkey

Seven Stories Press ... többkevesebb