Az Eye of the Monkey bemutatója Londonban

Tóth Krisztina

46 perce

Utcáról lakásba

Nemrégiben megérkezett hozzám az Utcáról Lakásba Egyesület (utcarollakasba.hu/) idei felhívása.
Minden árverésükre szoktam valami személyes, nekem kedves tárgyat küldeni, mert a lakhatási szegénység jelenleg az egyik legégetőbb probléma Magyarországon.
Idén a saját, hetedik osztályos irodalom füzetemet szeretném felajánlani.
Ez a kék füzet negyvenöt éves. Az ára rá van nyomtatva, 1.50 Ft volt. (Ennyibe került akkoriban egy gombóc fagylalt is.)
Nincsenek derűs, szívmelengető emlékeim a tanórákról. Az olvasás izgalmát, a verseket a könyvtáros Kati néni ismertette meg velünk, függetlenül a tananyagtól.
A kötelező anyag körülbelül úgy viszonyult az irodalomhoz, mint a nemi betegségek egyetemi jegyzete az erotikához. Se öröm, se szépség, se felfedezés izgalma nem volt benne. Kicsit úgy érzem magam, belelapozva ebbe az egykori füzetbe, mint azok a nemzedékemhez tartozó zenészek, akik a Kodály-módszer ellenére is megszerették gyerekkorukban a muzsikát.
Vera néni, a tanárunk, a láttamozás mellé még pecsételt is. A pecsét mégiscsak hivatalosabb, mint egy sima tanári szignó.
Az órákon fegyelmezetten, csendben ültünk, mert rettegtünk. Érdekes visszanéznem a saját egyenes, katonás, szabályos betűimet. Az egyenes betűk akkor kezdtek el jobbra dőlni, amikor végre kihevertem az iskolát, és én magam - nagy nehezen - egyenesbe jöttem. Az egyetemi jegyzeteim már ugyanazt az írásképet mutatják, mint a mostani lapok az asztalomon. Azon, hogy a mostani hetedikesek szinte ugyanazt tanulják, mint amit mi tanultunk negyvenöt éve, talán érdemes egy pillanatra eltűnődni. Ha most nem, akkor legközelebb az unokáink hetedikes füzetét lapozgatva: sohasem késő.
Tisztelet minden tanárnak, aki az örömöt közvetíti, és képes olvasókat nevelni. Nem volt ez könnyű akkoriban, ma meg szinte lehetetlen küldetés, mégis vannak, akik meg tudják csinálni. Hála nekik, és hála a mai könyvtáros Kati néniknek is, akik felébresztik a gyerekekben az olvasás iránti szenvedélyt, akik koruknak megfelelő, izgalmas regényeket, verset adnak a hatodikosok, hetedikes kezébe. ... többkevesebb

Tóth Krisztina

4 napja

Ma reggel gyönyörű, illatos rózsákat kaptam a férjemtől, Nicolas-tól. Nem múlik el nap, hogy ne mondana valami szívmelengetőt, kedveset, erőt adót. Én is készültem ám a mai ünnepre! Tudom, mennyire hiányzik neki Sarud és a tó, a tavunk, amelyben együtt szoktunk úszni. Minden nyáron eltöltünk ott pár hetet, és már alig várjuk ezt az időszakot. Egy olyan képet készítettem neki, amelynek anyagait a Tisza-tó mellett szedtem össze: kiszáradt nád, fakéreg, levelek. A felhő egy rozsdás vaslemezből készült, amit az úttesten találtam. Lilinek mindig mondom, hogy ne szedjen már mindent fel, de sajnos nem mutatok jó példát, mert én is folyton gyűjtögetek.
Mindenkinek azt kívánom, hogy találja meg a társát, ha pedig megtalálta, tudassa és éreztesse vele minden áldott nap, mekkora öröm ez. ... többkevesebb