A falu főútján reggel még a munkába sietők surrannak, de később másféle várakozás tölti meg a teret. A bolt előtt emberek gyülekeznek, nejlonszatyorral a kezükben, türelmesen figyelve a kanyart, ahonnan nemsokára feltűnik a teherautó. Aki ma idejön, nem piacolni jön.
„Letámasztom a biciklit, várok én is, kicsit távolabb tőlük. Hamarosan tényleg befordul a Renault a ponyvás pótkocsival. A tömeg hátrébb húzódik, tömörül, hogy legyen hely parkolni. Két izmos, tetovált srác pattan ki a kocsiból, huszonévesek lehetnek. Gyorsan, gyakorlottan dolgoznak. Három-négy ponyvát tekernek ki egymás mellé a földön, aztán zsákokat vonszolnak elő a raktérből és a tartalmukat a földre borítják.
Postai gumival összefogott lábbelik minden méretben, színben. A nagyobb darabok a fűzőjüknél fogva vannak összekötözve. Gyerekcipők, csizmák, szétjárt bakancsok, megfakult tornacsukák. Amikor az egyik férfi megadja a jelet, hogy lehet válogatni, a tömeg megindul.”
