Sokszor érzem úgy, hogy egy megvalósult Black Mirror-szériában élünk
– Tóth Krisztina Nyáry Krisztiánnal beszélgetett a Buksóban
„Négy éve, amikor Tóth Krisztina legutóbb a vendégem volt, A majom szeme című disztópikus regényéről beszélgettünk, amely egy névtelen közép-európai országban játszódik, ahol a hatalom a félelmet, a megfigyelést és a manipulációt használja a túlélés nyelveként. Azóta sok minden történt a világban, Magyarországon – és a szerzővel is. A regényt lefordították angolra, és olyan kritikai visszhangot kapott, amilyen magyar kortárs szépirodalmi műnek ritkán jut: a New York Timestól a Financial Timesig sokan az elmúlt évek egyik legfontosabb közép-európai regényeként beszéltek róla.
Az idei könyvhétre megjelenő, Kánkán az üvegpadlón című novelláskötetben nincsenek diktátorok és látványos történelmi kataklizmák. Van viszont rengeteg magányos, beteg, öreg ember, vagy elhallgatott gyerek, aki túl korán ért meg valamit a világból, és rengeteg hétköznapi tárgy: műanyag varjú, hűtőmágnes, légycsapó. Ezek a novellák mégis ugyanarról a világról beszélnek, mint a regény: kiszolgáltatottságról, félelemről, szeretethiányról, túlélési technikákról. Vendégemmel beszélgettünk a nemzetközi sikerről és magyar közérzetről, a közép-európai groteszk humorról, emlékezetről, és arról is, hogy hazaköltözik-e külföldről a hazai választások eredményének ismeretében.”
Az interjú itt megnézhető: https://bit.ly/4ujZ5MF
Cikk a beszélgetés legfontosabb mondataival a Telex.hu-n: https://bit.ly/3PMq9VY
(Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex)
