Publikációk

"Közeledett az első adventi hétvége. András csak téblábolt az üres lakásban. Elrendezte a nappaliban a díszpárnákat. Talán ki is kellett volna mosni őket, de fogalma sem volt, hány fokon kell. Ezeket mindig a felesége intézte. Évente kétszer, karácsony és húsvét előtt kimosta a díszpárnák huzatát és a függönyöket. A párnákon András még érezte a hajának illatát. Az utolsó időszakban, mielőtt visszavitte a kórházba, Kati mindig a kanapén feküdt, hogy ne legyen olyan egyedül hátul, a hálóban. A gyerekek hetente kétszer jöttek, a maradék időben Andrásnak kellett mindent intézni. Megemelni könnyen megemelt a felségét, mert már negyven kiló alatt volt, inkább a tehetetlenségtől szenvedett."(A novella a 2025-ös Nők Lapja Adventben jelent meg.)

"Láttam a halálom. Ment az alkonyatban. Semmi különös nem volt rajta: se karkötő, se tetkó. Messziről láttam, ahogy megy a lejtőn. Lassan haladt, és rögtön tudtam, hogy ő az."Élet és Irodalom; VERS - LXIX. évfolyam, 44. szám, 2025. október 31.

"Az unokám négyéves. Ha nem alszik ebéd után, akkor estére nagyon nyűgös. Tettem a kiságyra baldachint, fel ne ébresszék a legyek. Hiába szerelt fel még szegény a férjem szúnyoghálót, valahogy mindig bejönnek. Vettem egy elektromos légycsapót. Úgy néz ki, mint egy tollasütő, azzal próbálom levadászni őket. A fiam halálra röhögte magát, hogy ez ám a fantomtollas, még partner se kell hozzá. Nála jobban szerintem csak a legyek szórakoztak."(A novella a Nők Lapja legújabb számában jelent meg.)