Hírek

– Híradás a Litera - Az irodalmi portál mai összefoglalójában!„A héten megjelent Tóth Krisztina A majom szeme című regénye angol fordításban. A magyarul 2022-ben publikált kötetet Ottilie Mulzet, Krasznahorkai László egyik fordítója ültette át angolra. A Pixel és a Vonalkód után ez az írónő harmadik prózai műve, amelyik megjelenik angolul is, az év elején pedig a verseiből is kiadtak egy válogatáskötetet."
"Toth’s choice of form, an ominous narrative web that connects many characters stuck in a country with closed borders, is far from arbitrary. These people become victims, some when they least expect it, of a system they’re complicit in; they seem autonomous but are ultimately contained by the instruments of power. It takes a closed circuit, after all, for electricity — that illuminating but critically dangerous force — to flow."
A falu főútján reggel még a munkába sietők surrannak, de később másféle várakozás tölti meg a teret. A bolt előtt emberek gyülekeznek, nejlonszatyorral a kezükben, türelmesen figyelve a kanyart, ahonnan nemsokára feltűnik a teherautó. Aki ma idejön, nem piacolni jön. – Tóth Krisztina legújabb novellája a WMN.hu-n!
– Illés Sarolta interjúja Tóth Krisztinával a ZGL Médiában a bántalmazásról a Nem mondhatod? Mutasd! című, a Zuglói Közbiztonsági Non-profit Kft. plakátkampányának apropójából. A kampány plakátain a párkapcsolati erőszak áldozatainak nemzetközi segélykérő kézjelével hívják fel a társadalom figyelmét a segítségnyújtásra, az áldozatokét pedig a segítségkérés lehetőségére.
Eye of the Monkey by Krisztina Tóth – autocratic deception and unchecked desire„There is, as you have probably gleaned, little to be optimistic about in the book’s dystopian cosmos. But there is great enjoyment to be found in Tóth’s artistry; in the precision of her images (“she got dressed as if she were leaving a gynecological appointment”), in the originality of her characterisation (Giselle’s husband is “the kind of fellow who always knew what the temperature would be that day”). Her characters are flawed, deceitful, contradictory, and yet their undeniable humanity pulls us in. Tóth shows us how private pain is so often behind hurtful acts; Larkin’s refrain “Man hands on misery to man” feels like a silent companion to the book."
Nagyon nagy boldogság, hogy Malac és Liba is megjelent diafilmen, mi több, az új, 2025-2026. diafilm-katalógus címlapján magát Malacot látjuk. Hálás vagyok, hogy ezzel az én mesehőseim is, akiket Hajba László keltett életre, összekapcsolódhattak a saját gyerekkorommal, és remélem, a mostani gyerekek filmvetítős estéinek is részévé válhatnak.
Itt tudtok a Nők Lapja Irodalmi Díj közönségdíj kategóriájában az Ültessünk! című mesére szavazni szavazni, ha szerettétek a Malac és Liba sorozatnak ezt a darabját! Malac és Liba előre is köszöni szíves támogatásotokat!Rövidesen újabb sztorival jelentkeznek. Már előrendelhető a sorozat legújabb, Zenebona című kötete!
,,Macskazene, trombita, jó a buli, nincs vita, fésű zümmög, döng a dob, zenélnek az állatok!"Mit gondoltok, milyen zenét játszik Malac és Liba? Szerintetek mi mindent lehet megtanulni egy elsősegély tanfolyamon? Tóth Krisztina gyerekeknek és szüleiknek egyaránt kedves történetei bővelkednek a humorban, ahogy Hajba László rajzai is, így igazi közös, családi élmény lesz a mesélés.
„Éjjeli nyárfa, Álmaim jeltolmácsa, szeleknek fordít" – így szól az egyik gyönyörű Haiku Tóth Krisztina legújabb verseskötetben. Merre jár a szél, honnan jön, hová tart, kit merre fordít és fordított a múltban? Ezer kérdés, megannyi válasz. Már megint egy mélyre hatoló múltkereső kötet, ahogy azt a rendkívül termékeny költőtől, írótól, gyerekkönyv szerzőtől megszokhattuk.A Klubrádió Dobszerda című műsora és Váradi Júlia vendége volt szeptember 10-én Tóth Krisztina, akitől azt is megtudtuk, mit érdemes megtartani és mit jobb elengedni a múltból."
– Havran Kati recenziója a Szeleknek fordít című kötetről az Újszó.com-on„A Szeleknek fordít a hagyományosan a nyár elején tartott Ünnepi Könyvhétre jelent meg, a nyár véget értével pedig immár biztosan állíthatom, hogy ez az a kötet, amely az elmúlt hónapokban a legtöbbször tért vissza a kezembe. Leginkább azokon az estéken, amikor sikerült magamban lehalkítani a nyári este zsibongását, odamenni a könyvespolchoz, miközben igyekeztem visszaszorítani az észérveket, megfékezni a tudatos, túlságosan átgondolt választást, helyette az intuícióra hagyatkozni: legtöbbször ez a kötet került a kezembe. Tóth Krisztina verseskötete vissza-visszatérő személyes utazás lehetőségét nyújtotta számomra, ennyi idő elteltével pedig a feladatot: megfejteni, mivel hat (rám) ilyen erősen."
"Az unokám négyéves. Ha nem alszik ebéd után, akkor estére nagyon nyűgös. Tettem a kiságyra baldachint, fel ne ébresszék a legyek. Hiába szerelt fel még szegény a férjem szúnyoghálót, valahogy mindig bejönnek. Vettem egy elektromos légycsapót. Úgy néz ki, mint egy tollasütő, azzal próbálom levadászni őket. A fiam halálra röhögte magát, hogy ez ám a fantomtollas, még partner se kell hozzá. Nála jobban szerintem csak a legyek szórakoztak."(A novella a Nők Lapja legújabb számában jelent meg.)