Tóth Krisztina: Mélybordó pléd

Élet és Irodalom – VERS – LXIX. évfolyam, 51–52. szám, 2025. december 18.Kattints a vers elolvasásához!

"A néni a zöldséges felől jött, kezében vászon szatyorral. Óvatosan átkelt a zebrán, aztán elindult felfelé a lejtős utcán. Ekkor pillantotta meg az oldalára fordult varjút. Először azt hitte, igazi. Közelebb ment. Látta, hogy nem mozdul. Lehajolt hozzá. Még sose találkozott ilyennel, nem tudta, hogy az erkélyekre szoktak varjakat ültetni."

"Láttam a halálom. Ment az alkonyatban. Semmi különös nem volt rajta: se karkötő, se tetkó. Messziről láttam, ahogy megy a lejtőn. Lassan haladt, és rögtön tudtam, hogy ő az."Élet és Irodalom; VERS - LXIX. évfolyam, 44. szám, 2025. október 31.

"Közeledett az első adventi hétvége. András csak téblábolt az üres lakásban. Elrendezte a nappaliban a díszpárnákat. Talán ki is kellett volna mosni őket, de fogalma sem volt, hány fokon kell. Ezeket mindig a felesége intézte. Évente kétszer, karácsony és húsvét előtt kimosta a díszpárnák huzatát és a függönyöket. A párnákon András még érezte a hajának illatát. Az utolsó időszakban, mielőtt visszavitte a kórházba, Kati mindig a kanapén feküdt, hogy ne legyen olyan egyedül hátul, a hálóban. A gyerekek hetente kétszer jöttek, a maradék időben Andrásnak kellett mindent intézni. Megemelni könnyen megemelt a felségét, mert már negyven kiló alatt volt, inkább a tehetetlenségtől szenvedett."(A novella a 2025-ös Nők Lapja Adventben jelent meg.)

"Az unokám négyéves. Ha nem alszik ebéd után, akkor estére nagyon nyűgös. Tettem a kiságyra baldachint, fel ne ébresszék a legyek. Hiába szerelt fel még szegény a férjem szúnyoghálót, valahogy mindig bejönnek. Vettem egy elektromos légycsapót. Úgy néz ki, mint egy tollasütő, azzal próbálom levadászni őket. A fiam halálra röhögte magát, hogy ez ám a fantomtollas, még partner se kell hozzá. Nála jobban szerintem csak a legyek szórakoztak."(A novella a Nők Lapja legújabb számában jelent meg.)