Tóth Krisztina
PIKRALIDA
Nádasdy Ádám temetése
Hát itt történik az alvás, mindörökre.
Amíg a gödröt ássák, a két közeli
sírkő vállára, ahogy egy fodrászatban,
takaros nejlonkendőt terítenek.
Milyen agyagos itt a föld. Egy megriadt
gyík menekül a körben álló cipők közt,
aztán megtorpan. Többet meg se mozdul,
hátha elhisszük, hogy tényleg halott.
Hajolgatnak a szürke ruhás férfiak,
elrendezik szépen a koszorúkat,
és lesöprik a port a szomszédokról,
amikor elkészül a friss halom.
Melletted két név: Nyers és Száraz.
Nem túl izgalmas kezdet, de kicsit
feljebb fekszik egy Hajnal, pont keletre.
Mosolyognál, és ingatnád fejed,
ne dőljünk már be rögtön a neveknek.
Meg kell tudni, hogy korábban ki, mi volt!
Hogyhogy mi? Élő! Élő, mint a sárga,
borzas pitypangok itt, a fű között.
Téptem is párat, amikor indultam.
És rákerestem rögtön, hogy a név
hangutánzó, a megpattant szár hangját
jelenti. Görög neve meg azt, hogy keserű.
Élet és Irodalom, VERS – LXX. évfolyam, 19. szám, 2026. május 8.
