Tóth Krisztina
KAPU
Nyugtalan éjszaka volt és fáradt reggel.
A telefonom egy hírt küldött, hátha még nem
tudok róla, hogy Szűcs Judit énekesnő
lányának megjelent Jézus Krisztus.
Nem álmában: ott állt előtte teljes fényben.
Nincs okom kételkedni ebben, én meg
egész éjjel Füles kutyámat simogattam,
éreztem meleg bundáját, nedves orrát.
Húsz éve nem él már, de még mindig
azt képzelem, ha van mennyország,
akkor ott vár egy fél pár papuccsal,
farkát csóválva, boldogan körözve.
Ezzel a képpel keltem, és még
sötét volt kint a februári utca,
amikor elindultam. A borzas álom
jött a nyomomban póráz nélkül.
Egy kutya követ az időn át mindig,
miközben megyek ki az életemből.
Befagyott tócsák között szlalomoztam,
hogy odaérjek a megadott címre.
A járdán egy furgon parkolt keresztben.
Díszletmunkások pakoltak be éppen
egy arany kaput, ami elemekre
bontva se fért be, mert szűk volt a raktér.
Felállították a kaput a járdán,
telefonáltak, nézték, tanakodtak,
én meg láttam, hogy nyitva van előttem,
úgyhogy átbújtam, mielőtt bezárul.
Tessen vigyázni, mondták. Mire kéne?
Ha nyitva van az arany kapu, rajta,
hátha ott van a kutyám, az elveszett
élet egy része, csak rá kell találnom.
Még hallottam, ahogy elindul a furgon,
visszafelé már nem lesz többet ajtó.
Az egyik munkás fütyült a hidegben,
ahogy én szoktam rég, a séta végén.
A vers az Élet és Irodalom legújabb számában jelent meg:
VERS – LXX. évfolyam, 12. szám, 2026. március 20.
A Litera – Az irodalmi portál ajánlójában:
https://litera.hu/…/az-elet-es-irodalom-202612-szamabol…
(Fotó: Nicolas Richter)
