Nézd, Tóth Krisztina könyve kitárul a játszi örömre, nézd, ha csak átlapozod ma-föléled, akárha mozogna. Olvass hát bele, kedvvel nyílik eléd, ne feledd elbárhova nyílna is, egyre kinyílik gyermeki kedvre, kerge szavakra, virágra, ha rímel a tarka világra… Csendül a versben a lényeg – az íze, a méze a fénynek, s csurran a percben a ritka, kölyökkori nyelv csuda titka! Látsz csupa szót, kicsiny ábrát, látsz, ahogy az égi zsiráf lát sürgeni nappali Marcit, amíg majd este elalszik – s múlik a tegnapi aznap, a mackók messze utaznak… Álmuk, akár a repülőgép-verseken áthevülő szép ívben szállnak a nagy szók, szállnak a londoni mackók!
(Kovács András Ferenc)
