Hírek

– Almási Miklós recenziója Tóth Krisztina új verseskötetéről az ART7 művészeti portálon.„Fura egy érzés. A szerző novelláit szeretem, vissza-visszajárok egyik vagy másik kötetéhez, illetve a bennük található kedvenceimhez, ám azok nem ilyen lélek-hiányosak. Ez a kötet most új hangon szólít meg. De az az igazság, hogy e versek ettől a sorok-betűk mögé rejtett léthiánytól, titkos fájdalomtól szépek. Kevesen vannak itt a kötetben, de pár életesebb tónusútól eltekintve, ez a kötet cantus firmusa. Másképp fogalmazva állapot-jelzője, hogy most ez van. És a líra mesterire csiszolt hangján, nagyon ez van. Szép kötet."
Hol van a múltunk, és merre haladunk a jelenben? Tóth Krisztina 2020 és 2025 között írt és kötetbe rendezett verseit olvasva olyan élethelyzetekkel találkozunk, ahol az otthonos és az idegen nem ellentéte egymásnak, hanem egymásból következik. Mi sem tud távolibbá lenni annál, ami vagy aki egykor elérhetően közel volt hozzánk. Magunkban pillanthatjuk meg az ismeretlent, és a másikban az ismerőst. Tóth Krisztina az emlékezet és az emlékezés nagy költője. Emlékek és álmok, fényképek és tárgyak, félreolvasások és rádöbbenések, monológok és visszhangok váltják egymást a Szeleknek fordít formailag is rendkívül gazdag költeményeiben a rímes versektől az ezúttal is fontos és külön ciklusba rendezett haikukig.