Alain Bosquet (1919) a kortárs francia költészet élő klasszikusa, akinek eddig csupán egyetlen verseskötetével, a Képes Géza fordításában 1977-ben megjelent Álomgyárral, és egyik első regényével, a Mexikói vallomással ismerkedhetett meg a magyar olvasó. Pedig Bosquet egyike azoknak a francia költőknek, akik a legtöbb kortárs magyar költőt szólaltatták meg az 56-os forradalom után. A századvégi szonettek első kiadásához írt lőszavában Bosquet a következőképpen jellemezte verseit: „Ezek a szonettek az utcára nyílnak, az én koromra, a mi körülményeinkre, a nagyon is mocskos világosságra, nagyon is nyers evidenciákra, nagyon is meztelenné vált emberi kapcsolatokra.” Egyik kritikusának szavai szerint: „Alain Bosquet kendőzetlen szavakkal és gátlástalan tisztánlátással ír.” Széles, sokágú, egyenetlen és ellentétes megítélések között futó pálya az övé, melynek a Somlyó György és Tóth Krisztina válogatásában és fordításában készült kötetünk csak egy keskeny ösvényére vezetheti el az olvasót.
