Rózsa, kánkán, mellrák

„Tóth Krisztina új elbeszéléskötetének egyik izgalmas vonása, hogy bámulatos írói hatékonysággal tölti ki a novella és a tárca közti széles prózai sávot. Fontos jelenség, hogy a széles tartalmi, motivikus és poétikai skála olyan barátságos változatosságot mutat, hogy nem is nagyon lehet elképzelni hoppon maradó olvasót. Itt mindenki talál valamit, ami kedvére való, ami felkavarja, zavarba ejti, meghökkenti, netán megnyugtatja, vagy legalább egyetértő vagy empatikus nyugtázásra, szomorkás hümmögésre készteti. A legtöbb szöveg mégis a társadalmi-mentális kérdések körül forog, nem hisszük el, hogy ennyi mínusz, önzés, közöny és empátiahiány szorításában élünk, hogy ennyire magunkra vagyunk hagyva, hogy a társadalmat a társtalanság szervezi.”