Verseskötetek

Az árnyékember

Az árnyékember Image

A második kötet a gyerekkor élményeivel, emlékeivel – és zuhatagszerűen. Úristen, méghogy zuhatagszerűen… Hiszen már az első kötet is (Őszi kabátlobogás) egy teljesen kész, tudatos költőt mutatott.

Hagyjuk a magyarázkodást. Az ilyesmi teljesen felesleges. Minden írás egy személyiség csodája.
A gyerekkor álomvilága után az úgynevezett valóság széthullott repeszdarabjai. Egy szerda délután nyomasztóbb lehet a lidércnyomásnál. Vagy éppen meghatóan kedvesebb a maga koszladtságában. Álom? Valóság? Oly mindegy.
A szoba délután.
Két pálma fejben sakkozik. Az egyik pálma a bőrfotel vállára teszi a kezét.
A lány átsétál a másik szobába.
Csöndes havazás fogadja.
Körülnéz, mintha keresne valamit.
Talán a naptárt. Rövid, gunyoros nevetés. Itt nincs naptár. Kivágták.
A szobának időjárása van.
Ajtócsapódás egy távoli szobából.
– Eladtuk a Stófiánt! – Pillanatnyi csönd. – Stófián már az Újpesté.
A lány elkínzottan belekiáltott a levegőbe.
– Nem érdekel a maga Stófiánja!
A nyurga, kopaszos férfi, mintha valahonnan a semmiből nőtt volna ki.
És valami olyan mélységes rosszallással.
– Tudom én, hogy ki érdekel. Nagyon is jól tudom. (Csönd.) Az a Kafka!
Egy magárahagyott kutya sírása.
Egy magárahagyott gyereké.
Az égő litfben szállt fölfelé a lány.
Mellette a postás kettesével vette a lépcsőt. Üvöltött.
– Szálljon ki! Levele van! Azt akarja, hogy én olvassam fel?!
Nem érti, hogy levél jött Brumiller Árpádtól?

 

TARTALOM

Beryx decadactilus
Órák
Éber lomb
Hajónevek
Tükrök
Vívók
A pénztárca
Puzzle
Főcső
Télfilm
Ősz
Ellentétes irányú metrók
Ráhel, Csenge
Visszabeszéd
Jóslat
Megint
Regula iuris
Regős
Álommalom
A felejtés szertartásai
A víz háza
Árapály
Altató
Hajnali relief
Valódi élet
Szilveszter
Noktürn
A hosszú perc
Az árnyékember
A fegyvernek látszó tárgy
Lélekjelen
Három lámpadal
Séta
Ruhák
Szóindián
A nyitott szem
Szemhunyás
Budapesti árnyékok (álom, fotó, moraj)

 

1997 – JAK–Kijárat Kiadó

Az árnyékember

Az árnyékember Image

A második kötet a gyerekkor élményeivel, emlékeivel – és zuhatagszerűen. Úristen, méghogy zuhatagszerűen… Hiszen már az első kötet is (Őszi kabátlobogás) egy teljesen kész, tudatos költőt mutatott.

Hagyjuk a magyarázkodást. Az ilyesmi teljesen felesleges. Minden írás egy személyiség csodája.
A gyerekkor álomvilága után az úgynevezett valóság széthullott repeszdarabjai. Egy szerda délután nyomasztóbb lehet a lidércnyomásnál. Vagy éppen meghatóan kedvesebb a maga koszladtságában. Álom? Valóság? Oly mindegy.
A szoba délután.
Két pálma fejben sakkozik. Az egyik pálma a bőrfotel vállára teszi a kezét.
A lány átsétál a másik szobába.
Csöndes havazás fogadja.
Körülnéz, mintha keresne valamit.
Talán a naptárt. Rövid, gunyoros nevetés. Itt nincs naptár. Kivágták.
A szobának időjárása van.
Ajtócsapódás egy távoli szobából.
– Eladtuk a Stófiánt! – Pillanatnyi csönd. – Stófián már az Újpesté.
A lány elkínzottan belekiáltott a levegőbe.
– Nem érdekel a maga Stófiánja!
A nyurga, kopaszos férfi, mintha valahonnan a semmiből nőtt volna ki.
És valami olyan mélységes rosszallással.
– Tudom én, hogy ki érdekel. Nagyon is jól tudom. (Csönd.) Az a Kafka!
Egy magárahagyott kutya sírása.
Egy magárahagyott gyereké.
Az égő litfben szállt fölfelé a lány.
Mellette a postás kettesével vette a lépcsőt. Üvöltött.
– Szálljon ki! Levele van! Azt akarja, hogy én olvassam fel?!
Nem érti, hogy levél jött Brumiller Árpádtól?

 

TARTALOM

Beryx decadactilus
Órák
Éber lomb
Hajónevek
Tükrök
Vívók
A pénztárca
Puzzle
Főcső
Télfilm
Ősz
Ellentétes irányú metrók
Ráhel, Csenge
Visszabeszéd
Jóslat
Megint
Regula iuris
Regős
Álommalom
A felejtés szertartásai
A víz háza
Árapály
Altató
Hajnali relief
Valódi élet
Szilveszter
Noktürn
A hosszú perc
Az árnyékember
A fegyvernek látszó tárgy
Lélekjelen
Három lámpadal
Séta
Ruhák
Szóindián
A nyitott szem
Szemhunyás
Budapesti árnyékok (álom, fotó, moraj)

 

1997 – JAK–Kijárat Kiadó