Tóth Krisztina: ÖNGYILKOS IRODALOM
Tóth Krisztina a miskolci ünnepi könyvhét megnyitójára írt köszöntője.
„Keresztury Tibor két évvel ezelőtt megjelent, csodálatos önéletrajzi regényében, a Hűlt helyem-ben sokat mesél nekünk az Avasról, a Miskolcon töltött évekről. Más kisgyereket az állatkertbe visznek a szülei, a hétéves főszereplőt a hullaházba vitte körülnézni patológus édesapja, hogy táguljon kicsit a gyerek szemhatára.
Némelyek kifogásolták a könyv sötét humorát, az ábrázolás könyörtelen illúziótlanságát. Akadt, aki egyenesen nyomorpornónak titulálta Keresztury regényét. Imádnak manapság ezzel vagdalkozni az értetlenek, többnyire indokolatlanul és bután, ezzel hárítva mindent, ami miatt esetleg kényelmetlenül érezhetnénk magunkat. Nem Keresztury az egyetlen, akit azzal piszkálnak, hogy tobzódik a szörnyűségek leírásában, és különben is, aki maga nem él nyomorban, az ne is ábrázolja leereszkedő kívülállóként a szegénységet. Háy János vagy Erdős Virág is időről időre a fanyalgók céltáblájává válik, Krasznahorkairól aztán nem is beszélve. Mert hát, vonogatják a vállukat az értetlenkedők, mi bajuk van ezeknek az íróknak, költőknek? Mind Móricz köpönyegéből bújtak elő és Tar Sándor fürdőköpenyében üldögélnek otthon, a lepattogzott zománcú kád szélén? Tényleg mindegyik ilyen depressziós, vagy mi van?”
Élet és Irodalom; PUBLICISZTIKA – LXVIII. évfolyam, 24. szám, 2024. június 14.
(Fotó: Zsólyomi Norbert)
