„A lebegő Miranda ekkor a női mellekről kezdett suttogni. Arról, hogy hányféle, lágy esésű, hegyes és kislányos női mell létezik, hogy ez mekkora csoda, és hogy őt milyen mély, megrendült szeretettel tölti el ezek látványa. Aztán azt fejtegette, hogy látja ő ugyan a férfitest szépségét, és tudja, hogy Afanaszij kifejezetten jóképű, arányosak a vonásai, és megfelelnek az aranymetszés szabályainak. Nem kopaszodik, pocakja sincs, de ez kevés. Szexuális izgalmat benne sajnos, folytatta, csak és kizárólag a női testek ébresztenek. A kerek, de nem túl izmos popsik, a formás, kecses lábak. Legutóbb, vallotta be, és itt hirtelen el is pirult, abba az Irina Novikova nevű nőbe szeretett bele, aki énekelni tanította őt. Sajnálta, hogy ő maga nem lehet olyan selymesen szőke, mint Irina, és bevallotta, hogy az énekleckék alatt nehezen tudott másra gondolni, mint arra, hogy vajon hogyan nézhet ki ez a humán Novikova anyaszült meztelenül.”