Tóth Krisztina: MI LEGYEN
Mi legyen kérdezem ezzel a sok CD-vel itt sorakoznak dobozban
ezek szóltak amikor szeretkeztünk főztünk utaztunk mi legyen
üres tokok borítók összekarcolt korongok címek hol van
az a sokévnyi dallam ki játssza őket újra egyszer le nekem
Mi legyen a tollakkal ezek is megmaradtak de nem írnak
halott tokok nem vesz senki beléjük áttetsző csőbetétet
szótárak állnak oszlopokban tele átlapozott szavakkal
valahol megrohadnak penészednek vagy majd elégnek
Mi legyen szavakkal senkinek sem kellenek nézd mennyi szótár
mi legyen a fényképekkel a fiókokban felcímkézett dobozokban
sok száz korábbi arc egymást bámulja én voltam ez te voltál
emlékszem minden ruhára pillanatra lépcsőházra elmúlt hol van
Mi legyen kulcsokkal kérdezem hol vannak már a zárak
kidőlt kapuk ajtók előszobák mész körbe nincs az időn bejárat
füzérnyi zörgő kulcs ami semmit se nyit semmit se zár be
ott csak felmagzott akácos van hiába keresnéd azt a házat
Mi legyen a negatívokkal böngésszük őket a fénybe tartva
szellemek integetnek futnak kirándulnak mozognak rajtuk
szalagon fehér álomlények egyszer előhívja-e bennünk
valaki még sápadt sötétbe tekeredett hallgatag gyerekarcunk
Mi legyen a diákkal útikönyvekkel az összehajtogatott térképekkel
megtett utak lila ereivel az áttetsző vékonyodó emberi bőr alatt
mi legyen az eltévedő bolyongó felejtő szakadozó testtel
mi legyen mondd mindazzal ami végül mégiscsak itt marad
hová tegyük hol kell tárolni őrizni félretenni mégse múljon
rajtunk hogy nem marad nyom megválni mondd miféle trükkel
lehet a testtől kiürült átlátszó tollbetéttől már lélek
ha végleg elfogyott akkor majd mi legyen az életünkkel
A vers az Eső című folyóirat őszi számában jelent meg.
