Tóth Krisztina: LEVENDULAFÖLD
Megjelent az Új Forrás 2025/02 száma, benne ez a versem.
A Szeleknek fordít című, készülő kötetben is olvashatják majd.
Tóth Krisztina
LEVENDULAFÖLD
Ne lógjanak a kocsik be a képbe,
se a víztorony: csak a lila tábla!
A nő beljebb ment, kicsit leguggolt, és
alulról nézett fel a kamerába.
Mögöttük már néhányan sorba álltak,
a német házaspár analóg géppel.
A szőke asszony ugyanúgy guggolt be,
a képen is ugyanúgy, lentről néz fel.
A harmadik volt egy holland kamasz lány,
selyemruhában fordult félig hátra,
ki is tette rögtön az instagramra,
hogy hashtag Provence, levendulatábla.
Utánuk jött az ősz hajú olasz nő,
csak visszaszaladt még a muszlinsálért,
és mind egyforma képet késztettek:
négyféle arc és négy lila háttér.
A németeknél a komódon állt a fénykép,
ezüstkeretben, amíg egy nap aztán
el nem váltak. Tavaly meg balesetben
meghalt a selyemruhás kamasz lány.
Az olasz nő is posztolta a képet.
Most készül épp a masztektómiára,
még hajas fejét, csak úgy próbaképpen,
abba a muszlinsálba bugyolálja.
A negyedik kép egy fürdőszobában
lógott, mögötte lila volt a csempe,
de az új tulaj giccsesnek találta,
és a költözés előtt leverette.
Kimeszelte a lakást is fehérre,
a szekrényekből mindent kidobott,
de valahonnan szivárogni érzi
még most is azt a halál-illatot.
Virágzanak a levendulaföldek,
van itt festett pad és mögötte kordon,
hogy akik innen szeretnének egy képet,
ne tapossák a töveket le folyton.
Mindenkinek szeretettel ajánlom ezt a lapszámot, különösen Tomaž Šalamun verseit Lukács Zsolt fordításában.
