Tóth Krisztina: ÁRTÉR
Ültek körben a kocsmaasztalnál. Azért jöttek össze, hogy lelket öntsenek Andrásba, aki szakított a barátnőjével. Szilvit mindenki kedvelte, most mégis úgy érzeték, muszáj valami rosszat mondaniuk rá.
A vegán csajok bonyolultak, dünnyögte Béla. Sehova nem tudsz velük beülni, és ha mégis, rámegy a gatyád.
Andris öccse bólogatott és hozzáfűzte, hogy lesznek Andrisnak ennél még sokkal jobb női is, de Andris csak lógatta a fejét.
Valójában ő szakított, úgyhogy nem értette, miért van ennyire rosszul. Ő kérte meg Szilvit, hogy költözzön el, ő segített lecipelni a dobozokat és ő mondta biztatóan a kapualjban, hogyha egyébként bármire szüksége van, nyugodtan hívja.
Mire gondolsz? – vonta fel Szilvi a szemöldökét.
Andris visszament a lakásba. A megkönnyebbülés gyanúsan rövid ideig tartott. Utána hirtelen üresnek érezte a szobákat.
Lefeküdt a futonra, a telefonját pörgette. Jó lett volna felhívni valakit, de a barátai ilyenkor dolgoztak.
Igyekezett felidézni, mi nyomasztotta annyira az utóbbi hónapokban. A körülményes vásárlásokat, amikor Szilvi az összetevőket tanulmányozta az élelmiszereken. A kínos ebédet, amikor semmihez sem nyúlt keresztanyuéknál. A hosszú estéket, amikor pattanások és mitesszerek nyomkodását nézegette a telefonján. Azt mondta, megtisztulás-érzése van tőlük, pont, mint a takarítós Tik-Tok videóktól. Azzal érvelt, hogy ez semmiben sem különbözik attól, amikor Andris macskás videókat bámul a vécén, és fél óráig nem lehet bemenni. Andris azt felelte, hogy egész más, ha valaki macskás videókat nézeget, mintha gennyes pattanásokat, és hogy a macskákat is csak azért nézi folyton, mert nem nekik nem lehet. Szilvi allergiás volt a macskaszőrre, könnyezni és tüsszögni kezdett, ha olyan helyre mentek, ahol volt cica.
Még a karácsonyfára is allergiás volt, mondta a körben ülőknek, akik megértően hümmögtek, hogy hát igen, ki akarna olyan csajjal járni, aki allergiás a karácsonyfára.
Andris a következő hetekben se lett jobban. Igyekezett ismerkedni, de a Tinder-találkák nem villanyozták fel. Az egyik lány állandóan társasozni akart, a másik lovas terapeuta volt, és Andrisnak minden áldott hétvégén el kellett kísérnie a lovardába. A harmadik szóvá tette, hogy Andrisnak miért nincs még kocsija, a negyedik megkérdezte tőle, hogyhogy nem szőrteleníti a lábát. Megírta, hogy zsigerileg taszítják a szőrös lábú fiúk.
Zsigerileg, motyogta Andris a WhatsApp üzenetet olvasva. Reménytelennek tűnt az egész.
Aztán közeledett a tavaszt. Besütött a bágyadt nap az ablakon, és Andris látta, hogy koszos az üveg. Vett a kisboltban spricnit, felment a létrára, lepucolta. Kivonszolta az ágyat a kisszobából a szárnyas ajtón át, és bevitte a helyére az íróasztalt. Ez lesz itt az új dolgozósarkom, mondta magának.
De a munka nem ment. Állandóan elterelte valami a figyelmét. Hol egy új értesítés, hol valami hülye hír, például hogy gombákból fognak hidat építeni, amire aztán rákeresett angolul is. Naponta többször megnézte Szilvi oldalát. Az utolsó bejegyzése februárban egy vegán receptkönyvről szólt: ezt tartotta a kezében egy kék csempés konyhában. Andris azon gondolkodott, hol lehet ez. Nem Szilvi anyjáéknál volt, az biztos.
Az első, napfényesebb hétvégén biciklire ült, és lement a folyópartra. Volt itt egy kis kavicsos öböl, ahová régen gyakran kijöttek. Lent a parton tavaly még fából épült csónakház állt, de abból mostanra csak az alap maradt, meg egy halom ázott bontási anyag. Két férfi téblábolt a romok között, hangjukat visszaverte a víz. Az egyik azt mondta, eleve nem lett volna szabad az ártérre rakni, mert ide kijön a víz. A másik azt felelte, hogy ennél sokkal rozogább épületek is kibírják, kár, hogy nem volt egy jó erős alapja, ide magas lábazat kell.
Feltámadt a szél. A vízben úszó két kacsa felborzolt tollal irányt váltott. Andris lehunyta a szemét. Amikor kinyitotta, két alakot látott közeledni a távolból. Egy magas, széles vállú férfit és egy piros dzsekis, szőke nőt. Iszonyút dobbant a szíve. Ő volt az! Szilvi. Ott lépkedett egy idegen mellett, fogták egymás kezét. Andris annyira elgyengült, hogy újra be kellett csuknia a szemét. Émelygett, dübörögve vert a szíve.
Azok ott egyre közeledtek. Közben az egyik férfi megemelt egy gerendát a romok között és azt mondta a másiknak, hogy ezt úgyse lehetett volna megmenteni, majd építenek ide újat. Aztán belerúgott egy kőbe, amíg egész a vízig gurult.
A novella a Nők Lapja 8. számának Irodalom rovatában jelent meg.
