Rossz versek és 14 el nem beszélt történet

TÓTH KRISZTINA: Hályog

A néni nehézkesen felül az ágyon. Hirtelen nem tudja, hol van. Balra kellene lennie a fürdőszobának, de ott egy másik ágy van. Azon a másik ágyon egy idegen öregasszony fekszik, akit ő nem ismer. A néni az arcához emeli a kezét. Meglepődik a fél szemét borító kötésen. Valahol, az emlékezete mélyén mocorogni kezd egy képsor a mentőautóról, a fiáról, a szemműtétről. Ül a magas ágy szélén, lógatja le a lábát és erőlködve igyekszik felidézni, hogy hogy is kerülhetett ide. Lekászálódik, megkeresi a papucsát. A folyosóról fény világít be, elbotorkál az ajtóig. Ekkor vesz csak észre, hogy többen is alszanak odabent. Ezek szerint ez egy kórterem. Akkor ő kórházban van. Vagy mégsem?

A folyosó csendes, a fém kocsin még ott állnak a vacsorák dobozai. A nővérszobában csöng egy telefon, de a nővérek a kórtermekben vannak. A néni elhalad a betegfelvételi pult előtt. Egy pillanatra megtorpan, megigazítja a vázában a művirágot, hogy csinosan álljon. Tovább tipeg, óvatosan, mert a fél szemén kötés van. A társalgó mellett eljut a liftig. Megnyomja a gombot, várakozik.

Eszébe jut, hogy amikor a fiáék lakótelepre költöztek, milyen nehéz volt megszoknia a liftet. Szégyellte bevallani, de félt tőle. Csak akkor szeretett beszállni, ha valaki más is jött vele, különben inkább gyalog ment le a lépcsőn. Felfelé mindig könnyebb volt, mert ha a földszinten megállt a lépcsőházban, akkor előbb utóbb jött valaki, aki felfelé ment, és beszállhatott vele.

Megérkezik a lift, üres. A néni keresi a hetes gombot, mert a fia a hetediken lakik. Nincs hetes gomb. Na, mindegy, akkor megnyomja az ötöst. A lift nem mozdul, mert az ötödiken, a szemészeten áll. Ekkor a néni elunja a várakozást, odahajol a kivilágított számokhoz, és érdeklődve megnyomja a hármast. Lemegy két emeletet. Sötét folyosóra lép ki, a folyosó egyik oldalán szekrények. Kezét óvatosan előre nyújtva tovább halad. Fémlétra áll a falnak támasztva. Biztos a szerelőké. De milyen szerelőké? És egyáltalán, hol vannak azok a szerelők? A leragasztott szeme lüktet, a másikkal alig lát. Óvatosan megy tovább, olvassa a feliratokat. Vetkőző 1, Vetkőző 2.

Lenyom egy kilincset, az ajtó zárva. A linóleumpadlón hosszú, piros csíkot vesz észre, ettől megkönnyebbül. Valahonnan, nagyon távolról, az idők végtelen messzeségéből belévillan egy városnév: Boston. A fiával meg a menyével jártak ott, nagyon sokat kellett repülőzni és kavarogva esett a hó. Ha a piros csíkon megy tovább, akkor elérkezik a hová is? Te jó ég, hová is mentek? Mit is kellett megnézni?

A folyosó végén megint ott egy liftajtó. A néni megnyomja a gombot, beszáll. Itt sincs hetedik emelet. Eltűnt a hetedik emelet. Odahajol a kapcsolótáblához. Itt, ebben a liftben nem világítanak olyan ügyesen a számok, mint a másikban, és sokkal apróbbak is. Mielőtt elindulna, nyílik az ajtó, és beszáll egy fiatal férfi. Zöld ruhában van, a fején sapka. A néni határozottan megnyomja a földszint gombot, aztán kiszáll.

Tanácstalanul forgolódik a fényes, üres előcsarnokban. A büfé zárva, a távoli üvegfal mögött egy mentős cigarettázik. Nincs itt senki. Visszaszáll a liftbe, kicsit megszédül, meg kell támaszkodnia. Megnyomja a hármas gombot. Emlékszik rá valahonnan, hogy a Rónaiék a harmadikon laknak: majd bemegy a Rónaiékhoz, ha a fiáék még nincsenek otthon. Sokszor van olyan, hogy későn érnek haza, kellene csináltassanak neki is egy kulcsot. Milyen dolog az, hogy neki nincs saját kulcsa.

Kiszáll a harmadikon, sötét van. Lépeget előre, kikerüli a széksort, ott mintha égne valami fehér fény. Különös nyekergést hall, mintha fémkerekek görögnének. De mégsem, ez inkább valami nyöszörgés. Sírás. Belép a folyosóra. Kisiet valaki a lengőajtón, ügyet se vet rá. A tejüveg mögül jön az a nagy fény, ott egy csomó kisbaba. Nahát, újszülöttek! Ezek nyöszörögtek annyira. Közelebb akar menni, de ekkor odalép hozzá egy nővér. Hozzátartozóknak ide nem szabad belépni, mondja szigorúan, és próbálja visszakormányozni a nénit a társalgó felé.

- Nincs most látogatási idő, kihez tetszett jönni?
- A kisfiamhoz – feleli a néni. – Itt van valahol a kisfiam.

A nővér a karszalagra pillant, aztán észreveszi a kötést a néni szemén.

- Tessék ide lecsücsülni, mindjárt jövök.

A néni üldögél, hevesen lüktet a bekötött szeme. De az emlékezetén mintha oszlana a hályog, mintha felszakadozna ez a mindent beborító, tejfehér, állandó köd. Hát persze. Megszületett a kisfia! Azért van itt a kórházban, mert fia született – már csak meg kell találnia őt ezen a bonyolult, furcsa helyen.

( Legújabb novellám, a Nők Lapja legújabb, július 8-i számában jelent meg.) ... többkevesebb

2 napja

Tóth Krisztina: Lépegető
– Részlet A MAJOM SZEME című, készülő regényből.

www.es.hu/cikk/2020-07-03/toth-krisztina/lepegeto.html
(Élet és Irodalom, 2020. július 3.) ... többkevesebb

6 napja

Elveszve a festékek tengerében... ... többkevesebb

1 hete