Prózakötetek

Fény, viszony

Fény, viszony

…Egyszer, emlékszik, fektében bevillant, hogy a kerítést tartó oszlopok mintha hegedűszárat formáznának: feszülnek rajtuk a szögesdrót húrjai, mögöttük pedig az ég zengése. Mintha megszűnne minden külső zaj, csak ezt a végtelen, gomolygó eget látni, ahogy most is. (Halálbarokk.) Ha kinéz az ablakon, a bérház ablakából mintha ugyanaz a kép fogadná, mintha az akkori fellegek vonulnának tovább. A szomszéd szobában az idősebb Czajka készülődik, ő is cirkuszos, mint a testvére, tőlük bérli a cselédszobát. A fiatalabb egész délelőtt a gangon dobálja a labdákat, ez meg most odaát egy trombitával gyakorol. Ő már soha többé nem fog dolgozni, ő már, ugye, szabad ember, egész nap bámulhat a konyhából az udvarra, vagy a szemben lévő kis térre. És hallgathatja a két Czajkát, amint veszekszenek és gyakorolnak. Ez a Ferigyerek egyébként egész jól hegedül…

2009 – Magvető Kiadó