Pura Poesia #22 – Tóth Krisztina: “Nem a valóságot kívánom dokumentálni.”

Pura Poesia #22 – Tóth Krisztina: “Nem a valóságot kívánom dokumentálni.”

Pura Poesia Juhász Annával: Tóth Krisztina rajzolásról és képalkotásról, talált és megalkotott történetekről, kedvenc költőjéről és női szerepekről ismesélt a Pura Poesia új évadának első részében.

“Van valami belső képem arról, hogy mit szeretnék viszont látni a papíron. Viszont, ha csak azt tükrözi, akkor nem izgalmas. Ha hirtelen kibontakozik valami a szemem előtt, amire én magam sem számítottam, akkor kerül valami csavar a történetbe. Általános iskolában kezdtem el verseket írni és történeteket. Sokszor hallottam valamit az osztálytársaimtól és azt tovább költöttem. Legtöbbször azt mondták, ezeket olvasva, hogy nem szabad hazudozni. Már akkor sem értettem, hogy miért nincs átjárás a valóság meg a történeteim között, hiszen számomra az egy tökéletesen érvényes, párhuzamos valóság volt. Azt gondoltam, hogyha Szabó Lőrinc beleírt a világba, akkor a világba bele lehet írni történeteket, és azok is párhuzamosan érvényesek lesznek. Később mindig azt mondtam a fiamnak, hogy nekem nagyon jó szakmám van, mert én nyugodtan hazudozhatok, sőt, engem azért fizetnek, hogy történeteket találjak ki.”