Vicky Ceelen: Szeretlek : szoptatós könyv

Hadrien hat hónapos. Elhatároztam, hogy – ha törik, ha szakad – anyatejjel fogom táplálni. Többször a határára kerültem annak, hogy feladjam, de a gyerekem iránti szeretet mindig átsegített a kétségeken – hiszen tudtam, hogy evvel örömet és egészséget kap tőlem. A szülészeten, ahol öt napot töltöttünk, sokat bajlódtam a mellre tevéssel. Többször is segítséget kellett kérnem az ottani bábáktól, még az utolsó napon is. Jó volt, hogy közben bátorított a szobatársnőm is (akivel egyébként a mai napig tartjuk a kapcsolatot, s aki szintén szoptatja a fiammal egyidőben született kislányát.) Folytattam hát, amibe belevágtam. Az első komoly megtorpanás akkor volt, amikor egy gyerekorvos felhívta a figyelmemet, hogy baj van a kicsi súlygyarapodásával. A doktornő azt javasolta, hogy kiegészítésképpen adjunk neki tápszert, erre én azt mondtam, szeretném, ha továbbra is csak anyatejet kapna. Azt felelte, hogy akkor segítséget nyújt a szoptatáshoz. Azon az éjjelen teljesen kikészültem, a gyerek szinte egész éjszaka szopott. (Kénytelen voltam vele aludni – még jó, hogy ilyen megértő férjem van!) Kialvatlan voltam és azon tűnődtem, talán tényleg itt az ideje, hogy inkább cumisüvegből etessem. Ám, amint kinyitotta a szemét, rögtön elment a kedvem attól, hogy abbahagyjuk a szoptatást.
És végül bevált a szoptatás, jót tett neki az anyatej. Körülbelül két hetes lehetett, amikor a férjem azt javasolta, hogy Hadrien kapjon egy cumit, hátha akkor hagy egy kicsit aludni minket. Ez nem volt valami jó ötlet, az én kis drágám ugyanis két héten belül elkezdte összekeverni a cicit a cumival, és attól fogva vadul harapott az ínyével.

2005 - Jonathan Miller