A beszélgetés fonala

Tóth ​Krisztina második verseskötetének nemcsak találó, egyenesen önjellemző erejű a címe. Versei ugyanis rendre töredékek, „fonalak” egy beszélgetésből, elszakadó, majd újra és újra felvehető, továbbvivő fonalak. A beszélgetés pedig igazi párbeszéd. Csak látszólag monológok, szomorú, fanyar vagy éppen groteszk magánbeszédek ezek a versek, valójában mindenkor egy párbeszéd egyik felét adják, olyan felet, amely – hiányaival – kirajzolja, megtestesíti a válaszokat, a rá vonatkozó kérdéseket, a „másik” fél reakcióit is. Mondandó, üzenet, „hír” nemigen szerepel így e költeményekben: ezeket csak az elképzelendő válaszokkal együtt sugallhatják a versek, amelyek éppen e sajátos felépítésük miatt tűnnek igazán dialogikus jellegű, ha úgy tetszik hermeneutikai költeményeknek (Fogadjunk; Prizma; De fato; Másik tenger; Filmkockák; Zuhog; A korai hajnali órákról; A megfoghatatlanról; A beszélgetés fonala stb.). Ez a hermeneutikai versszerkesztés azonban meglehetősen rejtett, „szöveg mögötti” sajátossága Tóth Krisztina lírájának. A felszín egyszerűnek, néha szinte konzervatívan hagyományosnak látszik: apró látványelemek egymásmellettisége, hangulatok sorjáztatása, finoman kidolgozott kis képek szekvenciája szinte minden költemény, ráadásul e lírai futamokban sok a primér érzelem.

TARTALOM

Előszó (Várady Szabolcs)
Kokárdaárus
Fogadjunk
Prizma
De fato
Ösvény
Bárka
Másik tenger
Dél
Éjfél
Reggeli repülőtér
Feketéből fehérbe
Filmkockák
Ha mégis
Sajnálom
Hangyasztráda
Zuhog
Tanmese egy Jakab nevű mocsári teknősről
Történt egyszer
A szeretet természetéről
A fájdalom természetéről
A kora hajnali órákról
A késő délutáni órákról
A megfoghatatlanról
Kör
Postás
Hívás
Lángbolt
Csónak
Song
Domborzat és vízrajz
Hagyma
Halkuló futam
Indul a görög aludni
Pohár
Az éjjeli hal
Kavicsszemekkel ül
A beszélgetés fonala

1994 – A Magyar Írószövetség és a Belvárosi Könyvkiadó Kiadása