Pop Lara: Eszmélések
„Eszmélni az eszmélés katarzisa nélkül. Rádöbbenni, hogy a tetteinknek, ha van is következményük, nincs jelentőségük. Várni a pillanatra, ami fordulatot hoz az ember életébe – pozitív vagy negatív, nem számít, amíg változik valami: „végre, hónapok óta először, nem cikáztak belső, egymást követő képek, csak a kinti sugarak változó fényábrái az erekkel átszőtt, bíbor sötétség függönye előtt”. A kérdés csak az: ha félrehúzzuk életünk bíbor függönyét, mit találunk a színfalak mögött az eszmélés pillanatában? Még több bíbort – vagy temérdek sötétséget?”
