A Szépírók Társasága és a Bázis egyesület nyilatkozata a Tóth Krisztinát ért támadások kapcsán
Tóth Krisztina költő, író, műfordító szerzői oldala
– A honlapja Facebook-megjelenése
Húsvéti készülődés
Utolsó pillanatban mégis elkészült az ajtódíszünk. Alig volt otthon valami, de azért valahogy összedobtuk. Hogyan?
Tegnap estéről maradt pisztácia héj, ezekből lettek a kis tojások. Egy nagyobb tányért és egy kisebbet körberajzoltunk, aztán a két kivágott karika közé beragasztottuk az akasztót. (Maradék ajándékszalag.) A karikát befestettük, ráragasztottunk két apró ágacskát, az ágacskákra pedig szintén maradék krepp papírból virágokat illesztgettünk. A pisztácia-tojásokat elosztottuk a maradék helyre a virágos ágak közé. Lili közben kivágta a kék nyulat.
Kitartás!
Ne add fel, ha a kamasz először közli, hogy öreg az ilyen hülyeségekhez. Aztán utálkozva végigmér, hogy te meg meg végképp öreg vagy hozzá. Ne hagyd abba, ha közben úgy ül az asztalnál, mintha egyszerre ő volna Zrínyi és Frangepán is a bécsújhelyi börtönben Madarász Viktor képén. És még akkor se dobd el az ollót, ha közli, hogy a pisztáciákból inkább műkörmöt kéne csinálni, mennyivel bulisabb volna, mint ez az értelmetlen izé, itt. (Mély levegő.)
Öt perc múlva már boldogan színezi a nyulat és ragasztgatja a tojásokat.
Ha ti is megcsináltátok, osszátok meg kommentben a képet!
... többkevesebb
2 CommentsComment on Facebook
Nagyon szép lett! Én horgolni szoktam, csak mindig elajándékozom. Obis szalmakoszorút vontam be szigetelőszalaggal, téglalapot horgoltam, amit összeöltöttem, aztán külön horgoltam a díszeket. A nyuszit vattával tömtem ki. Nem volt mintám, trükköztem a tömködéssel, s próbáltam eltalálni a formákat. (Most nem tudok képet csatolni, de próbálkozom még.) 🙂🐰🌸🦋🙂
Műkörmöt? 😂 Milyen kreatív vagy Lili. 🤩 Erre nem is gondoltam volna. Na pénteken nekilátunk Saffival ennek a csodadísznek! Köszi az ötletet, van itthon hozzá minden. Nagyon jó lett! ❤️
A Néhány perc című tárcanovella az Ahonnan látni az eget című kötetemben jelent meg. Csepelyi Adrienn véletlenül rátalált az Instán a novella valódi, lengyel változatára. A háttérben jól látni, ahogy a munkások a frissen elkészült játszótéren viháncolnak.
Kösz, Adri, zseniális!
www.instagram.com/reel/C4xZmtdoeVX/?igsh=MXRhYW5pejBmM25ndg==
NÉHÁNY PERC
Zolika megkapaszkodik a kerítés rácsában és bámul befelé. Szeretne bemenni. A kapu zárva van, a játszóteret még nem nyitották meg a nagyközönségnek. A hirdetőtáblán az áll, csak gyereknapon adják át. Zolika megkérdezi az anyját, mikor van gyereknap.
- Valamikor nyáron.
- És az soká lesz?
- Soká. Még néhány hónap.
Zolika nem tudja, az pontosan mennyi idő. Titokban arra számít, hogy holnap, ha hazafelé sétálnak a kerítés előtt, már nyitva lesz a kapu. Soha nem lehet tudni, hogy mit jelent valójában, amikor a felnőttek azt mondják, hogy várj egy kicsit, beugrom ide egy percre, vagy hogy ezer éve nem láttak valakit. Lehet, hogy a gyereknap is ilyen: hipp-hopp, eljön, ahogyan mennek előre szép lassan az óra mutatói.
A játszótéren van három hatalmas kötélmászóka, meg egy külön kis domb a kisebbeknek. Itt alacsonyabb hinták állnak, és kapaszkodóval ellátott, rugós lovacskák.
Zolika anyja türelmetlen. Óvatosan lefejti a gyerek kezét a kerítésről és húzza maga után a kisfiút. Muszáj beérnie nyolcra, és még át is kell öltöznie. Zolika ma ott alszik az ismerős családnál, mert neki éjjel bent kell maradnia ügyeleten a kórházban, csak holnap reggel tudja hazahozni őt. Mióta zárva az óvoda, a gyerekek gyakran egymásnál alszanak, másképp lehetetlen megoldani az éjszakai műszakokat.
Másnap nyolckor ugyanott megáll a kerítésnél, éppen azon a ponton, ahol előzőleg a kisfiú kapaszkodott a rácsba. Még két sarok, és odaér Zolikáért. Olyan fáradt, hogy ő is megkapaszkodik, ahogy előző nap a gyerek. Szédelegve bámul befelé. Finoman szitál valami. Nem igazi eső, inkább csak valami kellemetlen, tavaszi permet, amitől még hűvösebbnek érezni a reggeli levegőt.
Odabent már elkészültek a földmunkákkal. Zsákokban áll a mulcs, most éppen a kerítés melletti sövényt ültetik be. Ott sorakoznak belül a földlabdás kis bokrok, amelyek pár év alatt majd megnőnek és elfogják a kilátást a forgalmas főút felé.
Egy sárga mellényes férfi a fóliázott ültetési terveket nézegeti, és egyenként odavonszolja a zsákokat a műkővel elkerített kis szigetekhez. Körbe pillant, hogy hol késlekednek a többiek, mert már neki kellene állni a munkának.
Két idősebb, fogatlan munkás téblábol a háttérben. Eszükbe juthatott valami, mert ahelyett, hogy közelednének, elindulnak a játszótér túlsó vége felé. Odalépnek a fémlétrához, felkapaszkodnak a legmagasabb csúszdára, aztán némán, megilletődötten lecsúsznak. A következő körnél már röhögnek, kiabálva szánkóznak lefelé. A csúszda nedves, a ruhájuk tiszta folt lesz, nem foglalkoznak vele. Egy lófarkas nő, aki eddig csak állt, cigarettázott, hirtelen eldobja a csikket, behajítja az energiaitalos flakonját a szemetesbe, és indul utánuk. Szuszogva felmegy, megtorpan a létra tetején, aztán elszánja magát és lecsúszik ő is. Egymás hegyén-hátán fekszenek odalent, aztán feltápászkodnak, rohannak vissza, és lecsúsznak megint.
A férfi, aki a zsákoknál áll, abbahagyja a mulcs teregetését. Belefúj a sípjába, integet, hogy jönni kéne. Munkaidő van, vagy mi a franc.
A sárga mellényesek ügyet se vetnek rá. Már nem lehet megállítani őket, ide-oda rohangálnak a mászókák között. Felkapaszkodnak a kötélpályára, végig egyensúlyoznak a függőhídon. Az egyik fogatlan férfi azt kiabálja, ő Indiana Jones, a másik meg azt, hogy nem szabad beleesni a vízbe, mert lent cápák meg piranják vannak a vízben.
A mulcsos ember megvonja a vállát, dolgozik tovább. Egyelőre csak kiüríti a zsákokat, ahová kell, aztán később majd elgereblyézik ezek a hülyék. Elegyengetik, ha végre kitombolták magukat.
Zolika anyja bámulja a nagy halom mulcsot. Jó puhának tűnik, és nyilván száraz is. Be kéne sétálni a parkba, belehemperedni, és úgy maradni mozdulatlanul. Csak néhány percet, órát, napot, hónapot.
De most nem lehet. Menni kell a gyerekért. Lefejti ujjait a rácsról, elindul.
... többkevesebb
0 CommentsComment on Facebook
Ma meghalt Eötvös Péter. Hatalmas veszteség Magyarországnak, a világnak. Nyugodjon békében. ... többkevesebb
7 CommentsComment on Facebook
Ez nem lehet! TEGNAP volt óriási koncertje a Zeneakadémián -csak én egy másik, kamaraesten voltam. Nem, ez nem lehet! www.facebook.com/share/p/adBLTpZiCnAWQeNH/
Hatalmas zeneszerző volt. Nagy veszteség.
Nyugodjék békében részvétem
Már készülnek a húsvéti tojások. ... többkevesebb
8 CommentsComment on Facebook
Lili, nagyon ügyes vagy! 👏👏👏❤️🙂
Nagyon szépek! 🌸
Csodálatosak! És Lili is gyönyörű! ❤️