A Jókai-rajongók, a kutyaszar és az elnémítás kultúrája

A Jókai-rajongók, a kutyaszar és az elnémítás kultúrája
Tóth Krisztina válaszolt pár hete a Tizenegyesben, most az internet lincseli meg ezért. Miért kell beszélni a kötelezőkről? Miért borzasztó, ha az eltörlés kultúrája működésbe lép?

 

Kedves Kommentelők!

1. Minden, amit a kötelező olvasmányok témájában gondolok, olvasható az eredeti interjúban. Az érveim és a javaslataim is.
2. Betiltásról senki nem beszélt, a véleményemet kérdezték. Szabad elmondanom, ugye? Vagy maga a vélemény van betiltva?
3. Egy írót nem illik ismeretlenül letegezni. Lekurvázni, csak mert valamiről mást gondol, főképpen nem. Bájtalan gesztus.
4. Azok számára, aki szerint semmit sem tettem le az asztalra, rossz hírem van. 1989 óta rendszeresen dolgozom. Harminc könyvem jelent meg, el lehet olvasni őket. Nem muszáj persze, de a lehetőség adott.
A külföldi kiadások listája a honlapon található.
5. Nem megyek el kapálni, mert fáj a derekam, és mert egy regény közepén vagyok. Kapálás közben nem tudnám befejezni, vagy csak sokkal lassabban.
6. A költőnő szépen hangzik, kissé a tőgypörköltre hajaz, de van ám nekem számtalan prózakötetem. Angolul, németül, spanyolul, olaszul, finnül, svédül, satöbbi. Bár tudjuk, az író ezen a vidéken férfiember, de mégis jelzem azért – még mindig halkan.
7. Tegnap túrógombócot főztem. Az volt a zacskóra írva, hogy RÖGÖS MAGYAR TÚRÓ. Ki tudja, miért jutott ez most az eszembe: kósza asszociáció.
8. Azt kérném, hogy még a legelszántabb Jókai-rajongók se tegyenek kutyaszart a postaládámba. Gusztustalan dolog. Nem illik ilyet csinálni.

Üdvözlettel: Tóth Krisztina