A halandóság törékeny arcai

Tóth Krisztina

6 napja

Anyaföld íze a számban
– Előrendelhető az antológia!
leanyvallalat.com/products/anyafold-ize-a-szamban

Itt(hon) vagyunk – így szól a 30. Budapest Pride szlogenje. A zárójel pillanatnyi csend, amely gondolkodásra késztet minket arról, hogy mit jelent számunkra az otthon, hogyan viszonyulunk Magyarországhoz, a közös szokásainkhoz, ünnepeinkhez, viselkedésmintáinkhoz, a mindannyiunk által átélt tapasztalatokhoz. Az, hogy kinek mi a hon, hogy mitől lesz számára otthonos a hazája, vagy hogy mit visz magával ebből a hazából, amikor új otthont keres magának, az mindig nagyon egyéni, és mélyen gyökerező érzelmek, traumák és örömteli pillanatok bonyolult együttese. A jubileumi 30. Budapest Pride-ot ünneplő antológia célja az olvasásélményen túl, hogy a novellák által megteremtett hangulat, az általuk feltárt világok és élethelyzetek mindannyiunk számára, ha csak egy kis időre is, de otthonná tegyék az ittlétet, az itt lakást, az itt tanulást és az itt dolgozást.

Szerzők: Dunajcsik Mátyás, Gerevich András, Gerlóczy Márton, Harag Anita, Karafiáth Orsolya, Marton Krisztián, Moesko Péter, Darida Muri, Szaniszló Judit, Tóth Krisztina, Zelei Bori ... többkevesebb

Tóth Krisztina

7 napja

Örökbefogadás – Összefonódó életutak
Hello Szülő Roadshow Budapesten

2025 áprilisában Budapesten kerül sor az ingyenes Hello Szülő Roadshow következő állomására.

Az esemény középpontjában az örökbefogadás témája áll, ahol szakértők és érintettek osztják meg tapasztalataikat és gondolataikat.

Találkozzunk április 1-én, Budapesten, a CEU Nádor Event Center-ben! helloszulo.hu/roadshow/budapest

Dr. Kádár Annamária pszichológus, egyetemi docens, munkapszichológus és örökbefogadó szülő.
Előadásában szó lesz arról, mikor és hogyan mondjuk meg egy gyermeknek, hogy örökbe fogadtuk?

Hogyan beszélgethetünk az életkor függvényében erről a témáról a gyermekünkkel? Eloszlatja a témával kapcsolatos sztereotípiákat és tévhiteket és megvizsgáljuk, hogy hogyan beszélhetünk őszintén, szabadon erről a témáról szülőként.

„A vágyaink nem mindig akkor és nem mindig abban a formában teljesülnek, ahogy szeretnénk. Van, amikor teljesen más teljesül, mint amire vágytunk. Van, amikor csak vágyakozunk, és soha nem válik valóra a kívánság. De van olyan is, amikor még szebbet, jobbat kapunk, mint amit akartunk."

A 18:00 órakor kezdődő előadást kerekasztal-beszélgetés követi, amiben meghívott vendégeink személyes történeteket, tapasztalatokat osztanak meg a közönséggel az örökbefogadás folyamatáról, kihívásairól és szépségeiről.

PROGRAM
17:30-18:00: Érkezés, regisztráció
18:00-18:30: Dr. Kádár Annamária előadása: Szívemből születtél
18:30-19:30: Kerekasztal-beszélgetés

-Dr. Kádár Annamária, pszichológus, egyetemi docens, szervezet és munkapszichológus
-Tóth Kriszta, író, költő, műfordító
-Szabó Hédi, Youtuber, influenszer
-Moderátor: Dr. Holló Márta, kommunikációs igazgató, Magyar Telekom

19:30-20:00: Kötetlen beszélgetés, tapasztalatcsere

Az eseményen az Edisonplatform budapesti partnerszervezetei is bemutatkoznak, és várják a programjaik iránt érdeklődőket.

Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött!
helloszulo.hu/roadshow/budapest
Felhívjuk figyelmedet, hogy a helyszín korlátozott befogadóképességű, ezért mindenképp regisztrálj március 31-ig, hogy biztosítva legyen a helyed! ... többkevesebb

Tóth Krisztina

1 hete

Megérkezett angol nyelvű verseskötetem! Köszönet George Szirtesnek a csodálatos fordításokért, hálás köszönet a Bloodaxe kiadónak, Chilf Máriának, aki a borítóhoz nagylelkűen átadta nekünk a grafikát, és köszönet a Pen Club UK támogatásáért. Nagyon boldog vagyok, hogy ez a könyv megjelent.
www.englishpen.org/posts/news/pen-translates-winners-announced-6/

My first English-language poetry collection has arrived!
Thank you to George Szirtes for the wonderful translations, to Bloodaxe publisher and to Maria Chilf who generously provided the artwork for the cover. Special thanks to Pen Club UK for its support.
I am very happy that this book has been published.
www.englishpen.org/posts/news/pen-translates-winners-announced-6/ ... többkevesebb

Tóth Krisztina

2 hete

Nőnap alkalmából egy 2015-ben, azaz tíz éve született tárcanovellát szeretnék megosztani a Párducpompa című kötetből. Szelíd, töprengő írás volt, azóta szinte visszasírjuk a vak komondort, mert arra még egy ország kapta fel a fejét. Igazán szép gesztus volna, ha a lúgos orvost kiengednék nőnapon. Virágcsokorral köszönthetné ő is Renner Erikát, hogy végre legyen szent a béke. Virágot minden kedves, bántalmazott nőnek! Ha eltörték mindkét kezét, akkor ne a kis kacsójába, akkor vázába kell tenni, előzékenyen. Ha pedig már megölték, mint a japán anyukát, akkor a sírjára. Éljen minden bájos, szép nő!

wmn.hu/ugy/64381-aldozatvedelem-tavoltartas-torvenyjavaslat

Tóth Krisztina
HUSZONÖT LÉPCSŐFOK

Rápillantok az órámra: háromnegyed tizenkettő múlt négy perccel. Délre a város egy másik pontján kellene lennem, késében vagyok. Felnézek az órámról, és egy formás lábat pillantok meg magam előtt, magas sarkú cipőben. A sudár, fiatal lány, aki előttem szalad, úgy tizenhét-tizennyolc éves lehet. Hosszú, szőke haja a derekáig ér, és a futás ütemére ide-oda csapódik a hátán. Ugyanahhoz a villamosmegállóhoz siet, mint én, ehhez azonban még fel kell rohannia a metró szintjéről a lépcsőn.
Huszonöt lépcsőfok vezet fel a Blaha Lujza téren aluljárójából a hatos villamos megállójába. Futok a lány után, ám ezalatt a röpke egy perc alatt fejben világkörüli utat teszek. Hihetetlen, milyen távolságokat képes bejárni az elme, miközben a test szinte magától, tőle függetlenedve működik. A lány fut, szedem én is a lában, miközben elképzelem, hogy ugyanez a légies teremtés mondjuk, Hágában igyekszik a villamos után. Zuhog odakint a kedélytelen holland eső, a lány könnyeden int, mintha csak taxit fogna. A vezető megáll, és kinyitja az ajtót. Pirospozsgás, flamand vezetője van a hágai villamosnak: talán még egy kis szőke bajuszt is visel. Nemcsak megáll, még azt is megvárja, hogy a lány gyorsan összecsukhassa a pöttyös esernyőt.
Ugyanez a szőke lány egy másik, képzeletbeli filmben a lisszaboni huszonnyolcas villamos után szalad. Aranyló haja itt még feltűnőbb, merthogy Portugáliában vagyunk. A hátranyalt hajú, borostás villamosvezető a visszapillantóból bámulja, ahogy papírszatyrokkal a kezében fut, és ugrál a melle a ruha alatt. A lány Baixa negyedből jón, színes fehérneműket vásárolt magának a leértékelésen. A villamosvezető kinyitja neki az ajtót, és a visszapillantóból lesi, hogy kap-e cserében egy kedves mosolyt. A következő megállót olyan mézédes, bársonyos hangon búgj bele a hangosbemondóba, hogy a papírszatyros lány önkéntelenül elneveti magát.
Futok a lépcsőn felfelé a Blaha Lujza téren, és elképzelem, hogy ugyanez a lány a bécsi D jelzésű villamost akarja elérni. A Hauptbahnhofról jön, égszínkék gurulós bőröndöt húz maga után. A nagynénjéhez kell odaérni, aki nem szeretni, ha késnek tőle. A villamosok Bécsben igen szigorú menetrend szerint közlekednek, ám amikor vörös hajú villamosvezető meglátja a szép lányt, kinyitja neki az ajtót. Egy-két másodperc nem számít, ne álldogáljon ott szegény azzal a nagy bőrönddel.
A lépcső közepén, úgy a tizedik foknál, járhatunk, és gondolatban már Prágában vagyok. A szőke lány a huszonkettes villamos után fut, a Narodni Divadlo felé szeretne utazni. Ezúttal fekete kabátot, fehér selyemsálat visel, karcsú bokáját kiemeli a sötét harisnyanadrág. A kabát zsebében ott a színházjegy a húsz perccel később kezdődő előadásra. A szőke lány Prágában is késésben van. Az ajtók már becsukódnának, ám a pattanásos, kiálló ádámcsutkájú villamosvezető hirtelen megpillantja a szép utast, és megvárja. Cserében kap egy félszeg köszönöm-öt, amitől egész éjjel nem tud majd aludni. Hetekig sóvárogva lesi a megállót, hátha újra felbukkan a szőke lány, hátha megint megvárhatja.
A huszonkettedik lépcsőfokoknál járunk. Délre át kell érnem Budára, nem késhetek. Azért fohászkodom magamban, hogy a villamosvezető, ha férfi, ha nő, fel ne pillantson, és meg ne lássa az előttem futó fiatal lányt. Hogy nehogy felnézzen. Mindezt fejben, villámgyorsan pörgetem le magamban, mintegy megelőlegezve az eseményeket, összerakva sok évnyi tapasztalatot, ember- és városismeretet. Mert én nem Hágában, nem Lisszabonban és nem is Prágában élek, hanem itt, Budapesten. A lány már a villamos után lódul, szőke haja egy kimerevített pillanatra lebeg utána a levegőben. Néhány másodperc alatt zajlik minden, tévedhetetlen pontossággal ugyanúgy, ahogyan azt a huszonöt lépcsőfokot megtéve elképzeltem. A kövérkés, kopaszodó sofőr kocsonyás tekintettel figyeli a lámpát, a villamos nyitott ajtókkal várja a zöldet. Ha elérem, még éppen odaérek a találkozómra. Ám a vezető felemeli a tekintetét, és észreveszi a hosszú hajú lányt. Egyetlen másodpercnyi hezitálás nélkül a nyúl a gombhoz, és zárja be az ajtókat. Még vet egy pillantást a lány csalódott arcra, aztán csörömpölve elindul. Megtette az egyetlen dolgot, amit megtehetett, többre sajnos nem volt módja. Ha szerencsésebb szakmát választott volna, mondjuk, ellenőrnek megy, akkor most talán meg is büntethette volna ezt a kis rüfkét.
Így csak otthagyja a járdán, velem együtt. Ez sem kevés, mert hát mi jut egy ilyen szegény, kopaszodó villamosvezetőnek.
Állunk a megállóban, várjuk a következő szerelvényt. Telnek a percek. Dél van. A munkahelyeken ilyenkor kezdődik az ebédidő, vidéken, a poros udvarok felett pedig ilyenkor ér zenitre a nap. Szép hazám városaiban konganak a harangok. Ilyenkor fordulnak oldalukra a meleg porban a vak komondorok. ... többkevesebb