KÉT VERSEM AZ ÉLET ÉS IRODALOMBAN
Tóth Krisztina
DINNYE
Éjjel háromkor felgyullad a villany,
kimegy a nő, és a hűtőbe néz.
Harminchét fok van, és nem tud aludni,
mert a hasa már fekve is nehéz.
A piros lé hogy rá ne csorogjon,
kigombolja a pocakján az ingét,
aztán felvesz egy éles kanalat, hogy
kikaparja a héjáig a dinnyét.
xxxxx
Tóth Krisztina
FÉLEM
Minden egyes nap, ha hazajövök,
látom a földszintről a csonka
jelzést a lépcsőfordulóban.
Hova lettek a hiányzó betűk?
Kerámiából égették ki
a feliratot, még harmincnyolcban.
A legelső lakók is hova tűntek,
hiába várta őket vissza
a lakás. Közben elvadult a kert.
Jöttek újak. Átfestettek, kivágták
a folyton suttogó platánt, de
a levert felirat nem felejt.
A hűvös lépcsőházba lépve
a mélyből felnézek az emeletre,
magamban válaszolva itt lent,
hogy keresem a hiányzó betűket,
és félem, persze, hát hogyne félném,
félem a halált és az Istent.
Élet és Irodalom, VERS – LXVIII. évfolyam, 36. szám, 2024. szeptember 13.
